Sét

„ Ezután azt mondta Kain a tesvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a tesvérére, Ábelre és meggyilkolta.” 1 Móz 4,8

„ Ádám újból a feleségével hált : Az fiút szült és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.” 1 Móz.4,25

Szeretett testvéreim!

Szeretettel köszöntelek a mai istentiszteleten. A mai evangéliumi verset egy sokunk által ismert történetből merítettem.  A beszéd három részből fog állani. A prédikáció első felében a sokunk által ismert szomorú bibliai történetből Ábelről a pásztorról fogok szólani, majd Kainról a földművelőről majd ennek kapcsám a gyilkosságról  és a halálról beszélek . Ez lesz az első két rész, majd a harmadik részben a gyilkosság és halál rövid  evangéliumi alapú értelmezése lesz ahol egy regényből is fogok idézni, majd Sétről Kain második testvérérének megszületésének evangéliumi üzenetéről szólok röviden.

Talán nincs ember aki ne ismerné Kain és Ábel történetét. Tudomásom szerint e történetről a beszolgáló lelkész is prédikált. A prédikációja témája az isteni kérdés volt Kain fele amikor a gyilkosság után így szólította meg Kaint: „Hol van Ábel a testvéred ?”. A mostani elmélkedés magáról a testvérgyilkosságról fog szólani, amikor „Kain rátámadt tesvérére Ábelre és meggyilkolta.” 

Kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk a történetre gondolva: miért kell nekünk ezzel a történettel foglalkozunk ? Mi értelme van a testvérgyilkosságról hallani szószéki szolgálatot. Hogy és mint tudjuk ezt a mindennapi életünk szemszögéből megérteni és talán hasznosítani is az elhangzottakat? Mit akarhat ezzel a nem  prédikációban szokványos történettel mondani nekünk ma Isten ? És még sok más kérdés is felvetődhet a bibliai vers kiválasztása és mondanivalója körül. A prédikáció  ezekre a kérdésekre is igyekszik rávilágítani. Kérlek hát legyen halló fületek és nyitott szívetek az üzenet befogadására, hiszen én is így készültem erre a szolgálatra.

Tehát beszédem első felében Ábelről fogok beszélni, aki juhok pásztora volt. A pásztor éjjel-nappal törődik a nyájjal. Nappal keresi számukra a legjobb legelőt és tiszta ivóvizet és gondozza az állatait: mikor megnő a gyapjú megfüröszti őket és megnyírja,  levágja a körmüket ha elnő, megfeji őket, ha betegek akkor gondozza. Nemcsak a betegségektől védi, gyógyítja a rá bízottakat, de megvédi – és sokszor ha kell az élete árán is -  az ellenséges ragadozó támadásaitól. Soha sincsen egy helyben, mert keresi azt a legelőt ahol az állatoknak van mit enniük és terelgeti a nyájat a jó legelő fele. Időnként ha előfordul, hogy egy-egy állat ki akar a nyájból válni ez akarja a nyájat irányítani, és ezeket ha nem fékezi meg akkor a juhok össze-vissza csángálnak és egy idő után nem lesz mit legeljenek – tehát erre is gondja van a jó pásztornak. Erre milyen lehetőségei lehetnek ? Igyekszik megismertetni hangját a nyájjal, hogy ismerjék meg és kövessék őt vagy hallgassanak a hangjára mindenképpen.  A hangja mellett, ha furulyál is és ha megszereti az énekét a nyáj akkor sokszor a gondolatait is kitalálják  és követik őt. Milyen  sokat mondó is a népdalunk : „A juhásznak jó megy dolga, egyik domból a másikra terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát. Ha megunja furulyáját elő veszi bőr dudáját, bele fújja bújá a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle” Időnként használja a botját is és nem csak azért, hogy rá támaszkodjon, hanem hogy irányítsa a jó legelő felé a nyájat. Vannak segítői is akik füttyszavára hallgatnak ezek a terelő pulik vagy a nyájat őrző-védő ebek, amelyek ha kell az ordasokkal is szembe szállnak. Ez a pásztorról egy olyan kép, ami sokunk képzeletében megjelenik természetesen sok más kiegészítéssel lehetne színezni még. 

A szentírásban a pásztor szó egy számolás alapján 101-szer fordul elő. Megtaláljuk az ószövetségi próféták történeteiben több helyen is. Maga Mózes is juhoz pásztora is volt, aki apósa juhait őrizte, de  később Dávid király is a pásztorok közül emelkedett fel királyi szolgálatra, aki pásztorparittyájával szállott szembe a hatalmas Góliáttal és győzte le aki az Istenét gyalázta. A zsoltárokban az Istenről egyik legszebb kép, amit olvasunk a mennyei pásztor képe, amit szép egyházi énekünkben is megtalálunk: „ Az Úr az énnékem őriző pásztorom, ezért semmiben meg nem fogyatkozom, gyönyörű szép mezőn engemet éltet és szép kies folyóvíznél legeltet. Lelkemet megnyugtatja szent nevével és engem igaz ösvényén vezérel.” Jeremiás prófétánál a pásztorokkal kapcsolatosan ezt olvassuk a 2,8 versben: „ népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem” , majd a 3,15 részben a következőt: „ Adok majd nekik szívem szerint való pásztorokat, akik legeltetnek tudománnyal és értelemmel.”Ámos próféta maga is pásztor volt akinél az 1,2 verben ezt olvassuk:”elhervadnak a pásztorok legelői” Zakariás könyve 10,3 résznél pedig ezt olvassuk : „ haragra gerjedtem a pásztorok ellen” Az újszövetségben ott találjuk a pásztorokat a karácsonyi történetben is, de maga Jézus is beszélt arról, hogy ki a jó pásztor és önmagát is jó pásztornak nevezte.

Lám  a pásztor képe milyen sokszor előfordul a Szentírásban és milyen sok üzenete lehet a pásztor képének! Ábel is pásztor volt. És mint tudjuk ő az elsőszülött bárányából vitt áldozatot az Istennek. Azt adta ami számára a legdrágább volt. Sok álmatlan éjszaka utáni első áldását adta az Istennek. Jó szívvel és önzetlenül adta. Megtehette volna, hogy egyedül áldozzon ahol senki sincs, de ő testvére mellett áldozott. Mellette volt a testvére is.

És most nézzük meg Kaint, a földművelőt.  A földművelőről érdekes módon kevesebb helyen olvasunk a Szentírásban. Három helyen:

1.	1Móz 4,2	És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
2.	1Móz 9,20	Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
3.	2Tim 2,6	A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.

Ennek ellenére nem a sokszori megnevezés számít. Nem az hogy hányszor említi a Szentírás  a földművelőt. Ki ne ismerné a jézusi példázatot a földművelőről, a magvetőről? A földművelés semmivel sem kevesebb és semmivel sem értéktelenebb munka, mint az állatenyésztés. A mindennapi kenyér nem kerülhet az asztalra földművelés nélkül, de nem lenne az úrvacsorai kehelybe sem bor. Sőt mi több már azt is tudjuk, hogy az állattenyésztés előfeltétele is a földművelés. Nem célom összehasonlítani a földművelést az állattenyésztéssel vagy más munkával és nem is kell különösen kitérnünk ennek fontosságára sem.  Mégis a történetben amit mindannyian ismerünk arról van szó, hogy Kain  - aki a “föld terméséről” vitt áldozatot Istennek, arra “nem tekintett Isten”, ami miatt haragra gerjedt Kain és meggyilkolta testvérét a mezőn.

Mire képes a harag, mire képes az hogy Káin kissebbnek érezte magát valamiért Ábelnél , mire képes az irigység és mindaz a lelki teher ami oda vezet végül, hogy Ábelt meggyilkolja! A gyilkosról egy számolás alapján ötvenötször olvasunk a Szentírásban. A 25 zsoltár 19 versében olvassuk: “ Nézd mennyi ellenésgem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűklölettel.” Mt.15,19-ben pedig ez áll: “ Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, istenkáromlások.” 1 Pét.4,15 ben a gyilkosok és a hozzá hasonló gonosztevők szenvedéséiről ezt olvassuk: “ Közülletek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó.”  A Szentírásban megtaláljuk a gyilkosság elleni paracsot már a Tíz Parancsolatban, ami azonban a kaini gyilkosság után keletkezett és amit mindannyian imserünk és így hangzik: “ Ne ölj!” .

Minden ami élet-ellenes, az ölés az gyilkosság. Vajon miért gyilkolt Kain? Csupán azért, mert nem volt ez parancsba megtiltva számára ?  Vajon milyen közérthető és hatékony parancs szükséges ahhoz, hogy a gyilkosság megszűnjön ? Hiszen a mózesi jól ismert parancsolat után is történt gyilkosság! Elég ha Jézus meggyilkolására gondolunk a Szentírásból, vagy elég a mi első püspökünk börtönhalálának a gyilkosságára gondoljunk csupán. De vége hossza nem lenne a kaini történetek felsorolásának!

Minden gyilkosságnál elkerülhetlen, hogy ne gondoljunk a halálra. A halál  a mi felfogásunkban  életellenes. A halál a mi földni érzéseinkben, gondolatinkban az ami az élet ellen van. Nem hiába találjuk meg a mózesi törvényben a tiltást:Ne ölj!  Minden ami életellenes dolog az gyilkosság, az halál. Ilyen értelemben gyilkosság az amikor  felebarátunk életét megnehezítjük, amikor életére törünk. Nem hiába modta Jézus, hogy az ölés, a gyilkosság nem csupán az élet kioltását jelenti, mert minden ami embertsaink élete ellen van az már gyilkosság. Ezért mondta, hogy aki csak haragszik embertársára az már gyilkos  is. Az embertásaink életének megnehezítése már önmagában gyilkosság. Tehát gyilkol az is aki haragszik embertársára, gyilkos az is aki irigykedik, aki gáncsolja embertását  életében rosszindulatú pletykával, vagy bármivel.

A halálra sosemlehet felkészülni annak aki csak a földi életet szereti. Az elmúlt héten csengett a telefonom és egy egyházközségi tagunk beteg ágyához hívtak a családtagok. Az idős beteg néni halálán van és már várt. A családtagokkal való beszélgetés után imát mondtam az ágya mellett és elmondtam a miatyánkot. Láttam ahogy ajkaival mély sóhajok mellett mondta utánam az imádságot. Készült elhangyni a földi életét. Kihez fodulhat ilyenkor az ember, ha nem ahhoz Akitől életét kapta hite szerint az Istenhez ? Végső soron mindannyiam megállunk majd Isten előtt és egy felfogás szerinat akkor lesz majd a végső viszgánk előtte.

 Engedjétek meg hogy egy regényből idézzek most ami a gyilkosságról , a halálról szól Tamás Nándor, debreceni regényíró “Hét halálom” című munkájából: “ Nagyon röhejesnek érzem a tényt, hogy annak ellenére, az ember haláltudattal születik mégis folyton elfelekezik róla, mint egy szeleburdi gyerek a házi feladatáról és pont olyan értetlenül tud nézni, ha érte jön Hádész csónakja, mint a diák aki egy augusztus végi reggelen megdöbbenve értesül róla, hogy négy nap múlva less a matek pótviszsgája, ami egész vakáció alatt valahogy elkerülte a figyelmét.”

Ez idézet kapcsán tehetjük fel a kérdést: Vajon Ábel gondolta-e volna azt, hogy az Istennek bemutatott hála-áldozata a halálát fogja okozni ? Tegyül fel a kérdést saját életünkre vonatkoztatva a következőképpen: Gondolunk-e arra, hogy amikor Ábelként végezzük mindennapi munkánkat és hálát adunk az eredmény elérése után hogy ez valakinek annyira fog fájni számunkra ismeretlen ok miatt, hogy akár képes meg is ölni , meg is gyilkolni érte ? Hányszor vagyunk mi is úgy mint a regénybeli megállapítás, hogy éppen életünk pótvizsgájára kell készülnünk és a nagy vakcióban elfeledkezünk erről és nem készülünk a vizsgára? Vajon gondolt-e Kain arra, hogy miután áldozatát bemutatja Istennek gyilkolni fog? Gondolunk-e arra, hogy mi is Kainok és Ábelek vagyunk életünk során sokszor?

Ábelek vagyunk minannyian, amikor nem tudunk felkészülni arra megvédeni magunkat Kaintól és értetlenül állunk a gyilkos gondolatok, szavak, gondolatok előtt éppen azután mikor befejeztük hálaáldozatunkat Istennek. És, Kainok vagyunk  akkor ha elragad bennünket az indulat és nem az indulat less a miénk, hanem mi leszünk az idulaté és teljesen hatalma alá kerít bennünket. Ilyekor követjük el azokat a dolgokat ami után letörölhetetlenné less homlokunkon a bélyeg és hordoznunk kell  magunkon.

Tökéletes , befejezett ember nincs. Mert Ábel sem tökéletes és Kain sem tökéletes. Az sem jó ha nem tudjuk megvédeni magunkat és az sem jó ha embertársaink életére törünk. A jobb emberré levés valahol a kettő között van – tanít a történet bennünket.

Most egy pillanata álljunk meg és gondoljunk Ádámra és Évára, Kain és Ábel szüleire, akik a testvérgyilkosság után eltemették Ábelt. Mit tehetett Ádám és mit tehetett Éva? Sok mindent amit el sem tudunk képzelni és amit eltudunk képzelni az is. Ha tovább olvassuk a történetet akkor erre a kérdésre is választ találunk a 25. versben: “ Ádám újból a feleségével halt. Az fiut szült, és Sétnek nevezte  el, mert azt mondta: Adott nekem az Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.”

A prédikáció elején feltett kérdések megválaszolása több oldaról is lehetséges. Azért kell ezzel a történettel foglalkozzunk mert sokszor találjuk magunkat olyannak mint Ábel akire rátörnek Kainok hálaáldozata után és sokszor találjuk magukat olyannak mint Kain akik rátörünk embertársaink életére és sokszor magunk sem tudjuk hogy miért. 

Itt bent a templomban pedig kisumúl az arcunk, megtelik a lekünk fénnyel és az imádság a zsoltár világosságával. Tükör által homályos tekintetünk megfürürösztjük az isteni szeretetben és Ádámra és Évára tekintünk aki Ábel meggyilkolása után Sétnek adott életet. Egy kicsit olyan emberként készülünk elhagyni a templomot mit akik sem Ábelek, sem Kainok nem vagyunk hanem inkább olyan mint Sét, aki az új élet ígéretének áldott örökösei vagyunk , mint akiket szeret az Isten. Igy legyen, Ámen.

Az érc-angyal mellett maradni

Általános egyházi beszéd – tanulmányi szabadságomról való visszatérésem utáni első vasárnapon július 3.án, Nyárádszeredában:

                                                      Textus : Ez.47,1-12

Szeretett testvéreim! Öt után állok ismét  előttetek a szószéken.  Első gondolatban engedjétek meg, hogy megköszönjem Pavelka Attila helyettesítő szolgálatát és azoknak akik ennek kiadásait lehetővé tették ( a testvérgyülekezetenek akik a beszolgálás kiadásait fedezték ) és nem utolsósorban megköszönjem a gyülekezetnek hogy támogattak abban, hogy az egyházi törvény lehetőségével élni tudjak. Remélem nemcsak számomra jelentett sokat az öt hónapi tanulmányi szabadság, de a gyülekezet számára is hasznos volt az eltöltött öt hónap és most a friss és megtisztított forrás szomjat oltó hitével tudjuk tovább folytani a közös munkát, a közösségi szolgálatot, amíg Isten ebben segítségünkre lesz. Majd keblitanácsi gyűléseken számba vesszük az elmúlt öt hónapot, számba vesszük a jelen kihívásait és tekintünk az eljövendő fele.

A mai vasárnap az egyházi beszéd alapgondolatául egy 12 versből álló fejezetet olvastam, Ezékiel könyvének utolsó elötti fejezetét. Ezékiel próféta könyvéből az elmúlt 12 év alatt – különösen a templom és gyülekezeti otthon építése idejében többször is végeztem szószéki szolgálatot. Ezékiel a babilóniai fogság prófétája, aki könyvének első felében ostorozta a népet, hogy eltávolodtak Istentől és megjósolta a jeruzsálemi templom és nép elpusztulását is majd ugyanő az, aki a fogság idejében a templom újjáépítésének szép látomását írja le könyvében és az újra-kezdés Isteni segítségéről prófétál.

A felolvasott versekben egy történet áll előttünk. A korábbi fejezetekben már tudomást szerzünk arról hogy Ezékielnek a fogságban egy olyan látomásban volt része, amikor egy férfi aki „olyan volt mintha ércből lett volna, kezében lenzsinór és mérőnád volt” (Ez 40,3) egy magas hegyre vitte ahol bemutta az újonnan felépülő templom hatalmas építményét. Ezékiel könyvében korábban még írta le látomásait. Már könyve egy látomással kezdődik ahol egy forgószélben mikor megnyilt az ég négy „élőlény alakja” jelent meg, akiknek „négy arcuk és négy szárnyuk volt”, majd Jeruzsálem pusztulásáról is látomása volt miután  Isten tudtára adta, hogy  „engedtelen nép között lakik, akiknek van szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, de de mégsem hallanak…” (Ez.12,2)., majd a haszontalan szőlőtőke példázatát olvassuk a könyvében, amit hiába gondoz a gazda de mégsem hoz termést, majd a rozsdás fazékról olvashatjuk látomását, amelynek a rozsdáját még a tűz sem  tisztítja meg,  majd olvashatunk egy párhúzamot a hűtlen pásztorokról és a jó pásztorról is és sok más látomás mellett végül könyve a Jeruzsálem megúlulásáról és az új templom felépítéséről szól, majd az ország új határainak a kijelölésével zárul a könyve. Izgalmas és elgondolkodtaó képek és a mai ember számára is hasznos olvasmány Ezékiel könyve, ha ennek a könyvnek a maga  és kora , közössége számára keresi a lelki táplálékot.

A 47 rész egy ilyen lelki táplálék számunkra is. Pontosan mit is olvashatunk?  Miről is szólt a felolvasott történet? Ott van Ezékiel látomásában a férfi mellett, aki olyan volt mintha ércből lett volna akit később anygyalnak neveznek a Bibliát magyarázó könyvek. Ez az érc-angyal pedig elviszi a templom keleti bejáratához, ahol víz fakadt a küszöb alól. Szemléletes kép. Valaki elviszi az embert a templomba, valaki aki olyan mint egy angyal. A bejárati küszöb alatt pedig látja hogy forrás fakad. Ez a forrás pedig dél fele folyik tovább. Az angyal  Ezékielt tovább vezeti a forrástól kelete felé és kezében a mérőzsinorral lemér ezer könyököt és átvezeti a vizen. A víz ekkor csupán a bokájáig ér. Érdekes kép. A templomtól nem olyan messze a forrásból felfakadó víz egyik partjától a másikig könnyű szerrel el lehet jutni, mert csupán bokáig ér. Majd tovább haladtak ismét ezer könyöknyi távolságot és ismét átmentek a az egyik partról a másik fele amikor a víz már térdig ért. A következő ezek könyök távolsága után a víz már derékig ért . Amikor pedig még megtettek ezek könyöknyi távolságot, akkor már olyan nagy volt a víz, hogy a patakon nem lehetett átgázolni, mert olyan mély volt, hogy úszni kellett volna benne. Amikor eljutottak ide akkor az angyal megkérdezte: „Láttad-e ember fia?” . Majd visszafele indultak a parton ahol olyan fák életek amelyek havonta hozták a termésüket és a kelet felé folyó víz eljutott a Holt tengeregig ahol a sós vizet meggyógyította  az élőlények számára élettér lett.

Ez a 47 rész látomásának, a felolvasott szentírási résznek a tartalma: a templom keleti bejárata küszöbénél forrás fakad ami onnan távolodva , partjain gyümölcstermő fárk teremnek, s majd mind mélyebb és mélyebb lesz és végül beleömlik a Holt Tengerbe meggyógyítva annak vízét. Mennyi mindent elmond nekünk is ez a történet, akár személyes akár közösségi életünk vonatkozásában is! Próbáljuk elképzelni ezt a történetet a mi templomunk esetében, ahol a forrás az az isteni áldás jelképe ami gyógyítja a mi Holt Tengerünket. Hogy mi is ez a Holt Tenger, azt képzelje el ki-ki saját maga, hogy számára mit jelent. Jelentheti ez a saját Holt Tengerét, ami gyógyulásra vár, jelentheti a gyülekezeti közösséget, a szűkebb vagy tágabb közösséget amit gyógyít ez a forrás. Ez a forrás most a gyógyulás vízét fakassza.

A történetetből  most  hadd emeljek ki  egy pár dolgot, oly módon mintha ez a történet a mi templomunk esetében lenne elképzelhető. Az első kép amit ki szeretnék emelni: a templom bejáratánál van a forrás. Mintha te vagy én lennél Ezékiel akinek látomása van, mintha minket is egy angyal hozott volna el ma a templonba. Első dolgot amit észrevehetünk az a forrás helye, vagyis, hogy hol fakad fel ez a  forrás. Pontosan a templom bejáratánál a küszöb alatt.Tehát nem a lelkészi irodában, nem a padok alatt, ahol a gyülekezet ül, nem a lépcsők alatt ami a tanácsterembe, vagy az orgonához vezet , nem az úrasztala alatt, még csak nem a szószék alatt sem, hanem a bejáratnál a küszöb alatt.  És az is fontos,  hogy ezt a forrást nem találod meg otthon, nem találod meg sehol máshol, csak itt, mert erre vanszükséged. Tehát a a legfontosabb itt és most számunkra ebből a bibliai képből a templom bejárata, a küszöb ahol belépünk mikor a templomba jövünk – mert csak így él a közösség, a gyülekezet. Minden más fontos és nem fér kétség a hasznosságába, de a legfontosabb, ahol a forrás fakad az a templom bejárata amit átléptünk amikor  az istentiszteletre jövünk.  Az sem elhanyagolható szempont, hogy csak az részesülhet ennek a forrásnak a gyógyító áldásában aki eljön a templomba, vagyis akit elhoz ide az angyal J Az angyal pedig muindannyiunkat elvinne, mert tudja, hogy mindannyian értjük-érezzük a Holt Tenger gyógyulásának a szükségét, mert életre, gyógyulásra van mindannyiunknak szükségünk. Ti most engedelmeskedtetek az angyali hívó szónak hogy elhozzon ma ide titeket. Érzzétek meg, hogy a templom bejáratánál fakadt fel az a gyógyító forrás amikor beléptetek ide. Érezzétek meg azt is, hogy ez a forrás soha nem apad el, mert ez a forrás minden istentiszteleten felbuzog, de éppen az által gyógyít és buzog fel, hogy ide beléptek.

A második kép amire a történetből felhívom most a figyelmet, az ennek a forrásnak a bősége. A forrás nem maradhat meg a maga helyén, mert utat tör magának mert utat tör a Holt Tenger felé. Az angyal és Ezékiel története sokat elmond: a templom közelében bokáig ér a víz, majd térdig, majd derékig s végül ellep egészen és partján gyümölcshozó fák teremnek és a fák levelei is gyógyítanak. Emberi életünk is hasonlítható e képhez: elindulunk  egy forrástól ami csermellyé, patakká, folyóvá árad s végül beleömlik a Holt Tengerbe amit gyógyít. Vagyis minél távolabb vagyunk a forrástól annál távolabb kerülnek a partok egymástól. Azok a partok amelyek átlépése nélkül nem tudjuk felmérni a forrás jelentőségét. Azok a partok amelyek  medret szabnak nemcsak a folyam életének, de számunkra is fontosak. Istenem, sokszor mekkora  távolságokomn kell átlépnünk ahhoz, hogy átjussunk a túlsó partra, mert életünk során nem maradhatunk csupán az egyik parton. A partjainkat, a céljainkat nekünk is el kell érnünk és hányszor de hányszor nem vesszük észre azt, hogy ha közelebb megyünk a forráshoz ezek a partok már közelebb kerülnek egymához ! Ekkor találkozik az ember a kitűzött céljának nemcsak értelmével, de szépségével is. Ekkor találkozik az ember a mindeneket megáldó Isteni forrás párájával,ami vissza-adja látását és  szomjat oltó tiszta italával, ahonnan meríthet. Mi szükség ehhez? Meghallani az angyali hívó szót és meglátni a forrást.

Végül, szeretett testvérem számodra is hasznos lesz a felismerés, ha magadénak érzed a következő szavakat: 

Templomod küszöbe alatt,

forrásod felfakadt

ahova elvitt az érc-arcú angyal.

Mérőzsinórjával elvitt oda ahol a víz bokáig ért,

majd vitt tovább, ahol térdet és derekat sért,

majd ellepett egészen mikor úsztam a mában

a túlsó part felé, a Holt Tenger gyógyító folyamában.

Vihar után értettem meg : a forrás közelében

átléphetem akár a Tengert is a nagy áradásban,

és hogy a küszöb alatt van gyógyító forrásban

az ami elveszett a tépkedő viharok szelében.

Ámen