Sét

„ Ezután azt mondta Kain a tesvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a tesvérére, Ábelre és meggyilkolta.” 1 Móz 4,8

„ Ádám újból a feleségével hált : Az fiút szült és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.” 1 Móz.4,25

Szeretett testvéreim!

Szeretettel köszöntelek a mai istentiszteleten. A mai evangéliumi verset egy sokunk által ismert történetből merítettem.  A beszéd három részből fog állani. A prédikáció első felében a sokunk által ismert szomorú bibliai történetből Ábelről a pásztorról fogok szólani, majd Kainról a földművelőről majd ennek kapcsám a gyilkosságról  és a halálról beszélek . Ez lesz az első két rész, majd a harmadik részben a gyilkosság és halál rövid  evangéliumi alapú értelmezése lesz ahol egy regényből is fogok idézni, majd Sétről Kain második testvérérének megszületésének evangéliumi üzenetéről szólok röviden.

Talán nincs ember aki ne ismerné Kain és Ábel történetét. Tudomásom szerint e történetről a beszolgáló lelkész is prédikált. A prédikációja témája az isteni kérdés volt Kain fele amikor a gyilkosság után így szólította meg Kaint: „Hol van Ábel a testvéred ?”. A mostani elmélkedés magáról a testvérgyilkosságról fog szólani, amikor „Kain rátámadt tesvérére Ábelre és meggyilkolta.” 

Kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk a történetre gondolva: miért kell nekünk ezzel a történettel foglalkozunk ? Mi értelme van a testvérgyilkosságról hallani szószéki szolgálatot. Hogy és mint tudjuk ezt a mindennapi életünk szemszögéből megérteni és talán hasznosítani is az elhangzottakat? Mit akarhat ezzel a nem  prédikációban szokványos történettel mondani nekünk ma Isten ? És még sok más kérdés is felvetődhet a bibliai vers kiválasztása és mondanivalója körül. A prédikáció  ezekre a kérdésekre is igyekszik rávilágítani. Kérlek hát legyen halló fületek és nyitott szívetek az üzenet befogadására, hiszen én is így készültem erre a szolgálatra.

Tehát beszédem első felében Ábelről fogok beszélni, aki juhok pásztora volt. A pásztor éjjel-nappal törődik a nyájjal. Nappal keresi számukra a legjobb legelőt és tiszta ivóvizet és gondozza az állatait: mikor megnő a gyapjú megfüröszti őket és megnyírja,  levágja a körmüket ha elnő, megfeji őket, ha betegek akkor gondozza. Nemcsak a betegségektől védi, gyógyítja a rá bízottakat, de megvédi – és sokszor ha kell az élete árán is -  az ellenséges ragadozó támadásaitól. Soha sincsen egy helyben, mert keresi azt a legelőt ahol az állatoknak van mit enniük és terelgeti a nyájat a jó legelő fele. Időnként ha előfordul, hogy egy-egy állat ki akar a nyájból válni ez akarja a nyájat irányítani, és ezeket ha nem fékezi meg akkor a juhok össze-vissza csángálnak és egy idő után nem lesz mit legeljenek – tehát erre is gondja van a jó pásztornak. Erre milyen lehetőségei lehetnek ? Igyekszik megismertetni hangját a nyájjal, hogy ismerjék meg és kövessék őt vagy hallgassanak a hangjára mindenképpen.  A hangja mellett, ha furulyál is és ha megszereti az énekét a nyáj akkor sokszor a gondolatait is kitalálják  és követik őt. Milyen  sokat mondó is a népdalunk : „A juhásznak jó megy dolga, egyik domból a másikra terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát. Ha megunja furulyáját elő veszi bőr dudáját, bele fújja bújá a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle” Időnként használja a botját is és nem csak azért, hogy rá támaszkodjon, hanem hogy irányítsa a jó legelő felé a nyájat. Vannak segítői is akik füttyszavára hallgatnak ezek a terelő pulik vagy a nyájat őrző-védő ebek, amelyek ha kell az ordasokkal is szembe szállnak. Ez a pásztorról egy olyan kép, ami sokunk képzeletében megjelenik természetesen sok más kiegészítéssel lehetne színezni még. 

A szentírásban a pásztor szó egy számolás alapján 101-szer fordul elő. Megtaláljuk az ószövetségi próféták történeteiben több helyen is. Maga Mózes is juhoz pásztora is volt, aki apósa juhait őrizte, de  később Dávid király is a pásztorok közül emelkedett fel királyi szolgálatra, aki pásztorparittyájával szállott szembe a hatalmas Góliáttal és győzte le aki az Istenét gyalázta. A zsoltárokban az Istenről egyik legszebb kép, amit olvasunk a mennyei pásztor képe, amit szép egyházi énekünkben is megtalálunk: „ Az Úr az énnékem őriző pásztorom, ezért semmiben meg nem fogyatkozom, gyönyörű szép mezőn engemet éltet és szép kies folyóvíznél legeltet. Lelkemet megnyugtatja szent nevével és engem igaz ösvényén vezérel.” Jeremiás prófétánál a pásztorokkal kapcsolatosan ezt olvassuk a 2,8 versben: „ népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem” , majd a 3,15 részben a következőt: „ Adok majd nekik szívem szerint való pásztorokat, akik legeltetnek tudománnyal és értelemmel.”Ámos próféta maga is pásztor volt akinél az 1,2 verben ezt olvassuk:”elhervadnak a pásztorok legelői” Zakariás könyve 10,3 résznél pedig ezt olvassuk : „ haragra gerjedtem a pásztorok ellen” Az újszövetségben ott találjuk a pásztorokat a karácsonyi történetben is, de maga Jézus is beszélt arról, hogy ki a jó pásztor és önmagát is jó pásztornak nevezte.

Lám  a pásztor képe milyen sokszor előfordul a Szentírásban és milyen sok üzenete lehet a pásztor képének! Ábel is pásztor volt. És mint tudjuk ő az elsőszülött bárányából vitt áldozatot az Istennek. Azt adta ami számára a legdrágább volt. Sok álmatlan éjszaka utáni első áldását adta az Istennek. Jó szívvel és önzetlenül adta. Megtehette volna, hogy egyedül áldozzon ahol senki sincs, de ő testvére mellett áldozott. Mellette volt a testvére is.

És most nézzük meg Kaint, a földművelőt.  A földművelőről érdekes módon kevesebb helyen olvasunk a Szentírásban. Három helyen:

1.	1Móz 4,2	És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
2.	1Móz 9,20	Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
3.	2Tim 2,6	A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.

Ennek ellenére nem a sokszori megnevezés számít. Nem az hogy hányszor említi a Szentírás  a földművelőt. Ki ne ismerné a jézusi példázatot a földművelőről, a magvetőről? A földművelés semmivel sem kevesebb és semmivel sem értéktelenebb munka, mint az állatenyésztés. A mindennapi kenyér nem kerülhet az asztalra földművelés nélkül, de nem lenne az úrvacsorai kehelybe sem bor. Sőt mi több már azt is tudjuk, hogy az állattenyésztés előfeltétele is a földművelés. Nem célom összehasonlítani a földművelést az állattenyésztéssel vagy más munkával és nem is kell különösen kitérnünk ennek fontosságára sem.  Mégis a történetben amit mindannyian ismerünk arról van szó, hogy Kain  - aki a “föld terméséről” vitt áldozatot Istennek, arra “nem tekintett Isten”, ami miatt haragra gerjedt Kain és meggyilkolta testvérét a mezőn.

Mire képes a harag, mire képes az hogy Káin kissebbnek érezte magát valamiért Ábelnél , mire képes az irigység és mindaz a lelki teher ami oda vezet végül, hogy Ábelt meggyilkolja! A gyilkosról egy számolás alapján ötvenötször olvasunk a Szentírásban. A 25 zsoltár 19 versében olvassuk: “ Nézd mennyi ellenésgem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűklölettel.” Mt.15,19-ben pedig ez áll: “ Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, istenkáromlások.” 1 Pét.4,15 ben a gyilkosok és a hozzá hasonló gonosztevők szenvedéséiről ezt olvassuk: “ Közülletek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó.”  A Szentírásban megtaláljuk a gyilkosság elleni paracsot már a Tíz Parancsolatban, ami azonban a kaini gyilkosság után keletkezett és amit mindannyian imserünk és így hangzik: “ Ne ölj!” .

Minden ami élet-ellenes, az ölés az gyilkosság. Vajon miért gyilkolt Kain? Csupán azért, mert nem volt ez parancsba megtiltva számára ?  Vajon milyen közérthető és hatékony parancs szükséges ahhoz, hogy a gyilkosság megszűnjön ? Hiszen a mózesi jól ismert parancsolat után is történt gyilkosság! Elég ha Jézus meggyilkolására gondolunk a Szentírásból, vagy elég a mi első püspökünk börtönhalálának a gyilkosságára gondoljunk csupán. De vége hossza nem lenne a kaini történetek felsorolásának!

Minden gyilkosságnál elkerülhetlen, hogy ne gondoljunk a halálra. A halál  a mi felfogásunkban  életellenes. A halál a mi földni érzéseinkben, gondolatinkban az ami az élet ellen van. Nem hiába találjuk meg a mózesi törvényben a tiltást:Ne ölj!  Minden ami életellenes dolog az gyilkosság, az halál. Ilyen értelemben gyilkosság az amikor  felebarátunk életét megnehezítjük, amikor életére törünk. Nem hiába modta Jézus, hogy az ölés, a gyilkosság nem csupán az élet kioltását jelenti, mert minden ami embertsaink élete ellen van az már gyilkosság. Ezért mondta, hogy aki csak haragszik embertársára az már gyilkos  is. Az embertásaink életének megnehezítése már önmagában gyilkosság. Tehát gyilkol az is aki haragszik embertársára, gyilkos az is aki irigykedik, aki gáncsolja embertását  életében rosszindulatú pletykával, vagy bármivel.

A halálra sosemlehet felkészülni annak aki csak a földi életet szereti. Az elmúlt héten csengett a telefonom és egy egyházközségi tagunk beteg ágyához hívtak a családtagok. Az idős beteg néni halálán van és már várt. A családtagokkal való beszélgetés után imát mondtam az ágya mellett és elmondtam a miatyánkot. Láttam ahogy ajkaival mély sóhajok mellett mondta utánam az imádságot. Készült elhangyni a földi életét. Kihez fodulhat ilyenkor az ember, ha nem ahhoz Akitől életét kapta hite szerint az Istenhez ? Végső soron mindannyiam megállunk majd Isten előtt és egy felfogás szerinat akkor lesz majd a végső viszgánk előtte.

 Engedjétek meg hogy egy regényből idézzek most ami a gyilkosságról , a halálról szól Tamás Nándor, debreceni regényíró “Hét halálom” című munkájából: “ Nagyon röhejesnek érzem a tényt, hogy annak ellenére, az ember haláltudattal születik mégis folyton elfelekezik róla, mint egy szeleburdi gyerek a házi feladatáról és pont olyan értetlenül tud nézni, ha érte jön Hádész csónakja, mint a diák aki egy augusztus végi reggelen megdöbbenve értesül róla, hogy négy nap múlva less a matek pótviszsgája, ami egész vakáció alatt valahogy elkerülte a figyelmét.”

Ez idézet kapcsán tehetjük fel a kérdést: Vajon Ábel gondolta-e volna azt, hogy az Istennek bemutatott hála-áldozata a halálát fogja okozni ? Tegyül fel a kérdést saját életünkre vonatkoztatva a következőképpen: Gondolunk-e arra, hogy amikor Ábelként végezzük mindennapi munkánkat és hálát adunk az eredmény elérése után hogy ez valakinek annyira fog fájni számunkra ismeretlen ok miatt, hogy akár képes meg is ölni , meg is gyilkolni érte ? Hányszor vagyunk mi is úgy mint a regénybeli megállapítás, hogy éppen életünk pótvizsgájára kell készülnünk és a nagy vakcióban elfeledkezünk erről és nem készülünk a vizsgára? Vajon gondolt-e Kain arra, hogy miután áldozatát bemutatja Istennek gyilkolni fog? Gondolunk-e arra, hogy mi is Kainok és Ábelek vagyunk életünk során sokszor?

Ábelek vagyunk minannyian, amikor nem tudunk felkészülni arra megvédeni magunkat Kaintól és értetlenül állunk a gyilkos gondolatok, szavak, gondolatok előtt éppen azután mikor befejeztük hálaáldozatunkat Istennek. És, Kainok vagyunk  akkor ha elragad bennünket az indulat és nem az indulat less a miénk, hanem mi leszünk az idulaté és teljesen hatalma alá kerít bennünket. Ilyekor követjük el azokat a dolgokat ami után letörölhetetlenné less homlokunkon a bélyeg és hordoznunk kell  magunkon.

Tökéletes , befejezett ember nincs. Mert Ábel sem tökéletes és Kain sem tökéletes. Az sem jó ha nem tudjuk megvédeni magunkat és az sem jó ha embertársaink életére törünk. A jobb emberré levés valahol a kettő között van – tanít a történet bennünket.

Most egy pillanata álljunk meg és gondoljunk Ádámra és Évára, Kain és Ábel szüleire, akik a testvérgyilkosság után eltemették Ábelt. Mit tehetett Ádám és mit tehetett Éva? Sok mindent amit el sem tudunk képzelni és amit eltudunk képzelni az is. Ha tovább olvassuk a történetet akkor erre a kérdésre is választ találunk a 25. versben: “ Ádám újból a feleségével halt. Az fiut szült, és Sétnek nevezte  el, mert azt mondta: Adott nekem az Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.”

A prédikáció elején feltett kérdések megválaszolása több oldaról is lehetséges. Azért kell ezzel a történettel foglalkozzunk mert sokszor találjuk magunkat olyannak mint Ábel akire rátörnek Kainok hálaáldozata után és sokszor találjuk magukat olyannak mint Kain akik rátörünk embertársaink életére és sokszor magunk sem tudjuk hogy miért. 

Itt bent a templomban pedig kisumúl az arcunk, megtelik a lekünk fénnyel és az imádság a zsoltár világosságával. Tükör által homályos tekintetünk megfürürösztjük az isteni szeretetben és Ádámra és Évára tekintünk aki Ábel meggyilkolása után Sétnek adott életet. Egy kicsit olyan emberként készülünk elhagyni a templomot mit akik sem Ábelek, sem Kainok nem vagyunk hanem inkább olyan mint Sét, aki az új élet ígéretének áldott örökösei vagyunk , mint akiket szeret az Isten. Igy legyen, Ámen.