Általános egyházi beszéd – tanulmányi szabadságomról
való visszatérésem utáni első vasárnapon július 3.án, Nyárádszeredában:
Textus : Ez.47,1-12
Szeretett testvéreim!
Öt után állok ismét előttetek a
szószéken. Első gondolatban engedjétek
meg, hogy megköszönjem Pavelka Attila helyettesítő szolgálatát és azoknak akik
ennek kiadásait lehetővé tették ( a testvérgyülekezetenek akik a beszolgálás
kiadásait fedezték ) és nem utolsósorban megköszönjem a gyülekezetnek hogy
támogattak abban, hogy az egyházi törvény lehetőségével élni tudjak. Remélem
nemcsak számomra jelentett sokat az öt hónapi tanulmányi szabadság, de a
gyülekezet számára is hasznos volt az eltöltött öt hónap és most a friss és megtisztított
forrás szomjat oltó hitével tudjuk tovább folytani a közös munkát, a közösségi
szolgálatot, amíg Isten ebben segítségünkre lesz. Majd keblitanácsi gyűléseken
számba vesszük az elmúlt öt hónapot, számba vesszük a jelen kihívásait és
tekintünk az eljövendő fele.
A mai vasárnap az
egyházi beszéd alapgondolatául egy 12 versből álló fejezetet olvastam, Ezékiel
könyvének utolsó elötti fejezetét. Ezékiel próféta könyvéből az elmúlt 12 év
alatt – különösen a templom és gyülekezeti otthon építése idejében többször is
végeztem szószéki szolgálatot. Ezékiel a babilóniai fogság prófétája, aki
könyvének első felében ostorozta a népet, hogy eltávolodtak Istentől és
megjósolta a jeruzsálemi templom és nép elpusztulását is majd ugyanő az, aki a
fogság idejében a templom újjáépítésének szép látomását írja le könyvében és az
újra-kezdés Isteni segítségéről prófétál.
A felolvasott versekben
egy történet áll előttünk. A korábbi fejezetekben már tudomást szerzünk arról
hogy Ezékielnek a fogságban egy olyan látomásban volt része, amikor egy férfi
aki „olyan volt mintha ércből lett volna, kezében lenzsinór és mérőnád volt”
(Ez 40,3) egy magas hegyre vitte ahol bemutta az újonnan felépülő templom
hatalmas építményét. Ezékiel könyvében korábban még írta le látomásait. Már
könyve egy látomással kezdődik ahol egy forgószélben mikor megnyilt az ég négy
„élőlény alakja” jelent meg, akiknek „négy arcuk és négy szárnyuk volt”, majd
Jeruzsálem pusztulásáról is látomása volt miután Isten tudtára adta, hogy „engedtelen nép között lakik, akiknek van
szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, de de
mégsem hallanak…” (Ez.12,2)., majd a haszontalan szőlőtőke példázatát olvassuk
a könyvében, amit hiába gondoz a gazda de mégsem hoz termést, majd a rozsdás
fazékról olvashatjuk látomását, amelynek a rozsdáját még a tűz sem tisztítja meg, majd olvashatunk egy párhúzamot a hűtlen
pásztorokról és a jó pásztorról is és sok más látomás mellett végül könyve a
Jeruzsálem megúlulásáról és az új templom felépítéséről szól, majd az ország új
határainak a kijelölésével zárul a könyve. Izgalmas és elgondolkodtaó képek és
a mai ember számára is hasznos olvasmány Ezékiel könyve, ha ennek a könyvnek a
maga és kora , közössége számára keresi
a lelki táplálékot.
A 47 rész egy ilyen
lelki táplálék számunkra is. Pontosan mit is olvashatunk? Miről is szólt a felolvasott történet? Ott
van Ezékiel látomásában a férfi mellett, aki olyan volt mintha ércből lett
volna akit később anygyalnak neveznek a Bibliát magyarázó könyvek. Ez az érc-angyal
pedig elviszi a templom keleti bejáratához, ahol víz fakadt a küszöb alól.
Szemléletes kép. Valaki elviszi az embert a templomba, valaki aki olyan mint
egy angyal. A bejárati küszöb alatt pedig látja hogy forrás fakad. Ez a forrás
pedig dél fele folyik tovább. Az angyal
Ezékielt tovább vezeti a forrástól kelete felé és kezében a
mérőzsinorral lemér ezer könyököt és átvezeti a vizen. A víz ekkor csupán a
bokájáig ér. Érdekes kép. A templomtól nem olyan messze a forrásból felfakadó
víz egyik partjától a másikig könnyű szerrel el lehet jutni, mert csupán bokáig
ér. Majd tovább haladtak ismét ezer könyöknyi távolságot és ismét átmentek a az
egyik partról a másik fele amikor a víz már térdig ért. A következő ezek könyök
távolsága után a víz már derékig ért . Amikor pedig még megtettek ezek
könyöknyi távolságot, akkor már olyan nagy volt a víz, hogy a patakon nem
lehetett átgázolni, mert olyan mély volt, hogy úszni kellett volna benne.
Amikor eljutottak ide akkor az angyal megkérdezte: „Láttad-e ember fia?” . Majd
visszafele indultak a parton ahol olyan fák életek amelyek havonta hozták a
termésüket és a kelet felé folyó víz eljutott a Holt tengeregig ahol a sós
vizet meggyógyította az élőlények
számára élettér lett.
Ez a 47 rész
látomásának, a felolvasott szentírási résznek a tartalma: a templom keleti
bejárata küszöbénél forrás fakad ami onnan távolodva , partjain gyümölcstermő
fárk teremnek, s majd mind mélyebb és mélyebb lesz és végül beleömlik a Holt
Tengerbe meggyógyítva annak vízét. Mennyi mindent elmond nekünk is ez a
történet, akár személyes akár közösségi életünk vonatkozásában is! Próbáljuk
elképzelni ezt a történetet a mi templomunk esetében, ahol a forrás az az
isteni áldás jelképe ami gyógyítja a mi Holt Tengerünket. Hogy mi is ez a Holt
Tenger, azt képzelje el ki-ki saját maga, hogy számára mit jelent. Jelentheti
ez a saját Holt Tengerét, ami gyógyulásra vár, jelentheti a gyülekezeti
közösséget, a szűkebb vagy tágabb közösséget amit gyógyít ez a forrás. Ez a
forrás most a gyógyulás vízét fakassza.
A történetetből most
hadd emeljek ki egy pár dolgot,
oly módon mintha ez a történet a mi templomunk esetében lenne elképzelhető. Az
első kép amit ki szeretnék emelni: a templom bejáratánál van a forrás. Mintha
te vagy én lennél Ezékiel akinek látomása van, mintha minket is egy angyal
hozott volna el ma a templonba. Első dolgot amit észrevehetünk az a forrás
helye, vagyis, hogy hol fakad fel ez a forrás. Pontosan a templom bejáratánál a
küszöb alatt.Tehát nem a lelkészi irodában, nem a padok alatt, ahol a
gyülekezet ül, nem a lépcsők alatt ami a tanácsterembe, vagy az orgonához vezet
, nem az úrasztala alatt, még csak nem a szószék alatt sem, hanem a bejáratnál
a küszöb alatt. És az is fontos, hogy ezt a forrást nem találod meg otthon,
nem találod meg sehol máshol, csak itt, mert erre vanszükséged. Tehát a a
legfontosabb itt és most számunkra ebből a bibliai képből a templom bejárata, a
küszöb ahol belépünk mikor a templomba jövünk – mert csak így él a közösség, a
gyülekezet. Minden más fontos és nem fér kétség a hasznosságába, de a
legfontosabb, ahol a forrás fakad az a templom bejárata amit átléptünk
amikor az istentiszteletre jövünk. Az sem elhanyagolható szempont, hogy csak az
részesülhet ennek a forrásnak a gyógyító áldásában aki eljön a templomba,
vagyis akit elhoz ide az angyal J Az angyal pedig
muindannyiunkat elvinne, mert tudja, hogy mindannyian értjük-érezzük a Holt
Tenger gyógyulásának a szükségét, mert életre, gyógyulásra van mindannyiunknak
szükségünk. Ti most engedelmeskedtetek az angyali hívó szónak hogy elhozzon ma
ide titeket. Érzzétek meg, hogy a templom bejáratánál fakadt fel az a gyógyító
forrás amikor beléptetek ide. Érezzétek meg azt is, hogy ez a forrás soha nem
apad el, mert ez a forrás minden istentiszteleten felbuzog, de éppen az által
gyógyít és buzog fel, hogy ide beléptek.
A második kép amire a
történetből felhívom most a figyelmet, az ennek a forrásnak a bősége. A forrás
nem maradhat meg a maga helyén, mert utat tör magának mert utat tör a Holt
Tenger felé. Az angyal és Ezékiel története sokat elmond: a templom közelében
bokáig ér a víz, majd térdig, majd derékig s végül ellep egészen és partján
gyümölcshozó fák teremnek és a fák levelei is gyógyítanak. Emberi életünk is
hasonlítható e képhez: elindulunk egy
forrástól ami csermellyé, patakká, folyóvá árad s végül beleömlik a Holt
Tengerbe amit gyógyít. Vagyis minél távolabb vagyunk a forrástól annál távolabb
kerülnek a partok egymástól. Azok a partok amelyek átlépése nélkül nem tudjuk
felmérni a forrás jelentőségét. Azok a partok amelyek medret szabnak nemcsak a folyam életének, de
számunkra is fontosak. Istenem, sokszor mekkora
távolságokomn kell átlépnünk ahhoz, hogy átjussunk a túlsó partra, mert
életünk során nem maradhatunk csupán az egyik parton. A partjainkat, a
céljainkat nekünk is el kell érnünk és hányszor de hányszor nem vesszük észre
azt, hogy ha közelebb megyünk a forráshoz ezek a partok már közelebb kerülnek
egymához ! Ekkor találkozik az ember a kitűzött céljának nemcsak értelmével, de
szépségével is. Ekkor találkozik az ember a mindeneket megáldó Isteni forrás
párájával,ami vissza-adja látását és
szomjat oltó tiszta italával, ahonnan meríthet. Mi szükség ehhez?
Meghallani az angyali hívó szót és meglátni a forrást.
Végül, szeretett
testvérem számodra is hasznos lesz a felismerés, ha magadénak érzed a következő
szavakat:
Templomod
küszöbe alatt,
forrásod
felfakadt
ahova elvitt
az érc-arcú angyal.
Mérőzsinórjával
elvitt oda ahol a víz bokáig ért,
majd vitt
tovább, ahol térdet és derekat sért,
majd
ellepett egészen mikor úsztam a mában
a túlsó part
felé, a Holt Tenger gyógyító folyamában.
Vihar után
értettem meg : a forrás közelében
átléphetem
akár a Tengert is a nagy áradásban,
és hogy a
küszöb alatt van gyógyító forrásban
az ami
elveszett a tépkedő viharok szelében.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése