Sarokkő, tehéntrágya --- roaming

" Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettek , és nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhet." Ap.Csel 4,11

Az első pünkösdi történetben a 3000 megkeresztelkedési történet után, Péter meggyógyítja a sántát, majd bizonyságot tesz Jézusról és Jánossal együtt börtönbe vetik őket, majd a nagytanács elé kerülnek. Itt ismét tanúságot tesznek Jézusról miután szabadon bocsátják őket. Ezután a  pünkösdi csoda még egyszer megismétlődött amint könyörögtek és megrendült a hely és megteltek mindannyian Szentlélekkel.Ezzel azonban korán sem szűnt meg az üldöztetés, mert az apostolok ismét fogságba kerültek, majd ismételten kiszabadultak. Az első gyülekezet történetéhez tartozik István megkövezése, aki az első vértanú lett.Az Apostolok Cselekedet ezek után egy Saul nevű emberről ír, akinek életcélja az egyház üldözése volt addig míg a damaszkuszi úton meg nem vakult hogy jobban láthasson utána. Ő lett Pál apostol , az első keresztény misszionárius és terjedt el a pünkösdi anyanyelv csodája és a Lélek áldása a széles világra. Tehát a pünkösdi történettel korán sem zárult le minden, korán sem oldódott meg minden, korán sem találták meg a kérdésekre a végső választ.

A sarokkő vallásos megközelítésével kapcsolatban érdemes elolvasni a következő linket: http://www.ujszasz.hu/vallas/82-teologia/1744-az-alapko-a-szegletko-es-a-zaroko

Az unitáriusok számára mi lehet a sarokkő, ha nem az amire felépül az a jézusi közösség amelyben otthonra talál a kereső kutató ember, akinek hite és lelkiismerete szabad. Hite szabad a megkötött dogmáktól, mert nincsenek előírva számára hogy miben és hogy mit kell higgyen. ( Ezért nem is könnyű sokszor bejárni a kérdésektől a válaszig az utat. Unitáriusnak lenni sosem volt könnyű és ezután sem lesz könnyű, de mégis van valami ami több mint a varázslat, több mint az előre megfogalmazott válaszok feltétel nélküli elfogadása.E nehézség ellenére a hit és lelkiismereti szabadság egy olyan "többlet" amit csak ez a vallás nyújthat. Ez olyan, mint a kísértésekben is bátornak maradni és ismerni tudni a célt. Ez valami olyan mint amikor el lehet dobni sok mindent , de végül ha teljesen kiüresedik a lélek akkor ismét újra épülhet szóval, csenddel, tettel. Az unitáriusok nem dobnak el mindent! Nem dobják el a sarokkövet amin felépülhet az otthonuk.

Pünkösdkor tehát a sarokkőre való nézésünk a fontos! Mi az amire felépül a templom, mi az amire felépül a közösség? A választ közösen kell megtalálni. Pünkösdi tanulságokra érdemes odafigyelni:
1. Ámulatba esni a szép dolgok előtt.
2. Anyanyelvünkön érteni a szavakat.
3. Belátni, hogy másnak is épp olyan fontos az anyanyelve mint nekünk ( és fordítva :-)
4. Zavarba jönni és megengedni magunknak ezt, elfogadni magunkat és elfogadni másokat is: egymás fele fordulni , egymással beszélgetni és kérdezni: Mi akar ez lenni ?
5.Meglátni a bűnt saját életünkben és "megtérni". ( Van "unitárius megtérés" is ? Igen: amikor a hit és lelkiismereti szabadság sarokkövére épül fel az életünk, amint Jézustól tanulhatjuk ezt.)
6. Mit tegyünk ? - kérdésre cselekvő hittel válaszolni.
7. Vállalni a hitet minden körülmények között is.Hiszen ez a hit az ami megtart és üdvözít minket. Honnan tudjuk? ( Dehát honnan tudhattuk volna hogy megszületünk és honnan tudhatnánk, hogy halálunk után hova térünk, mi lesz velünk? Csupán a hit dolga ez? sehonnan sem tudhatjuk  :-) A hit tudása az ahogyan élünk és ahogyan várjuk a jövőt. )
8. A bizalom alapja a bizalom.


Fontos a mai ember számára az üdvösség? Mit tud a mai ember az üdvösségről? Hogyan lehet a mai embernek az üdvösségről érthető anyanyelvén beszélni, hisz a tüzes pünkösdi láng égeti a lelkét és menekül e fájdalom elől. A fájdalom nélkül nincs élet, és nincs örökélet sem. A krízis  a növekedés alapfeltétele és lehetősége. A pünkösd a közösség forrása, éltető vize és maghozó termő földje, a lélek diadala. Pünkösd az a falfirka, az a graffiti ami színárnyalataival és térbeli ábrázolásával már művészet és nem tiltott szöveg. Pünkösd az az sms- amit egymás szeméből olvasunk ki, az az email amit egymás tenyerébe írunk kézfogáskor és találkozáskor. Pünkösd az nagy bevásárló központ amelynek mozgólépcsőjén nem csak arra gondolunk, hogy mit is vásároljunk a falon látható reklámokból és ha nem tetszik az árú akár vissza is vihetjük, de tudjuk miért mentünk be a boltba mielőtt ezt bárki is reklámban számunkra felvilágosítana. Pünkösd az a nagy váróterem ahol szinte minden nap történik valami több mint a mobiltelefon romingolása, de megszólal egy-egy szép zene is amíg várjuk a járatot, vagy táncra perdülnek az utasok mielőtt még felszállanának a járatra.  Pünkösd az az asztfaltra rászáradt tehéntrágya, amit összeseper a gondos gazda és a konyhakertjébe viszi az ágyásra.  Pünkösd az a szegletkő amit befogadhatunk, amit megérthetünk, amit nekünk adtak amit elfogadhatunk és amire felépíthetjük azt az életet ahol közösségben megtaláljuk a magunk jól meghatározott és hasznos helyét.

Pünkösd egy kotta, egy rím, egy versláb, egy gyors-tolmács, pünkösd egy eldobott sokszor, de mégis megkerülhetetlen ceruza vagy golyóstoll ebben a sokszori számítógépes világban amivel aláírhatjuk a szerződést, vagy a tért i-vevénnyel érkező levelet,. Pünkösd egy képeslap, amit a postaládánkba tesz a postás. Pünkösd egy kitakarított kémény ahol szabadon elszáll a kályhából felfele szálló füst. Pünkösd a kovász, ami megkeleszti a tésztát. Pünkösd  az éles bicska amivel kenyeret lehet szelni és ami elvágja a hagymát és a szalonnát is. Pünkösd az akácvirág ahol mézet gyűjtenek a méhek. Pünkösd az a pénz amivel vásároljuk nap mint nap a betevő falatot. Pünkösd egy eldobott és értékes ruhadarab amit azért érdemes magunkra venni, hogy eltakarjuk mezítelenségünket és ne perzseljen meg a Nap és ne fújjon sebessé a szél és a vihar. Pünkösd annyi minden és annyi nagy semmi ugyanakkor, az a semmi amiből teremtette Isten a világ kezdetén a mennyet és a földet, amiből mi is teremthetjük a közösséget, a barátságot, az otthont. Pünkösd az unitáriusok számára még ennél több is és ennél kevesebb is. Pünkösd ötven napra érkező ünnep húsvét után a nagy aratási ünnep amikor elmorzsoljuk kezünkben a gabonaszemet amiből liszt lesz és majd kenyér.

Pünkösd az üdvösség kapujánál értelmet nyert gondolat és üzenet.

Pünkösd ott van bennem és ott van benned, ott van bennünk és ott van bennük, majd bennetek is és bennük is ! :-)

Ámen és ámen

beszély előtti .... közeledés szavakkal a szavakhoz

ApCSel 2,12



mindenki ... ?
valaki, bárki, akárki, senki,

álmélkodni ... ámulatba esni, ámulni-bámulni, csodálkozni, rácsodálkozni valamire, szemlélni azt ami számunkra titok, érthetetlen ...

zavarba jönni ....  amikor hazugsággal találkozunk, amikor igazsággal találkozunk, amikor ismeretlennel találkozunk, amikor az ismert dolgokkal találkozunk, amikor valamivel vagy találkozunk vagy nem, amikor semmivel sem találkozunk és amikor találkozunk a semmivel, amikor önmagunkkal találkozunk, amikor önmagunkkal nem találkozunk, amikor valami ami addig megszokott volt valamiért, valahogy, valakitől, valahol megváltozik és megbontja a lelkünkben az addigi rendet, vagy lehet hogy a lelkünkben helyre állítja a rendet, a krízis idején zavarba jön az ember, a gyász idején zavarba jön az ember, a csalódás idején zavarba jön az ember, zavarba jön az ember ha szemébe hazudnak, ha szemébe igazat mondanak, ha szemébe dicsérnek, ha szemébe szidnak, ha szembesül az ember azzal ami zavarja, ami felbontja az addig megszokott homeosztázist, ez a zavar pedig látszik érződik a levegőben, a földön, a falon, az arcon, a hangon, a kézfejen és kézszorításon, a csenden és a szavakon egyaránt, ez a zavar pedig látható és láthatatlan, letagadható és letagadhatatlan, ez a zavar az ami magával húzhatja az embert, de ettől a zavartól lehet védekezni is, el lehet kerülni és szembe lehet vele menni, lehet vonzani és lehet taszítani, lehet hogy szükségünk van arra, hogy időnként zavarba jöjjünk, lehet hogy jó lehetőség és alakalom az amikor zavarba jövünk arra, hogy tisztázzunk addig nem tisztázott dolgokat, a zavar az rendetlenség, a zavar az a rend utáni igény, a zavar az ha nincs zavar és zavar az ha van zavar, a zavar semmiképp nem langyos és nem szürke , nem posztó és nem rozsdamentes, nem illatos és illatos, kellemes és kellemetlen, rendkerülő és mániákusan rendes, a zavar rendel, és a zavar nem rendel, a zavar akar és a zavar nem akar, a zavar kavar és a zavar nem kavar, a zavarrá levés lehetősége egy áldás, mert mi van akkor ha még csak zavarba sem jövünk attól ami zavar, a zavarba jövés egy lehetőség a pusztulásra, mert akkor elromlik minden ami addig jónak bizonyult.,. szóval a zavarba lehet hozni mást és lehet hozni önmagunkat is.. aki zavarba van és ezt tudja magáról az bátor, annak van önismerete az a zavar és a zavartalanság közötti különbségek és hasonlóságok között nem téved el, aki zavarba hoz valakit az hatalmas, és aki zavarba hoz valakit az gyenge, az tud és az nem tud, az buta és az okos, az gyáva és az bátor, az józan és az részeg.... az az aki ismeri és nem ismeri a zavar és a zavartalanság közötti mezsgyén a harminc hatvan és száz annyit termő föld fele az ösvényt , sziklás dűnék után  

egymást kérdezgették... de érdekes!  senki sem kérdezte azokat akik zavarba hozta őket, nem kérték számon sem Pétert sem a többi tanítványt, egymást kérdezték... egymás fele fordultak .  a tanítványok elmondták a magukét, vállalták a népszerűtlenséget ott ahol azelőtt elítélték Jézust ugyanott hitet tettek róla, ekkor már nem féltek, ekkor volt szentlélek velük és volt szentlélek azokkal akik zavarba jöttek, a szentlélek zavarba hozta őket annyira, megzavarodtak hogy egymás fele fordultak és egymást kérdezték, egymás fele fordultak, egyszerre érdekelni kezdte őket a másik ember, vajon az ő zavara is olyan mint az enyém.. egyszerre és külön-külön jöttek zavarba és a zavarukba az emberek egymás fele fordultak.. és persze támadták Pétert és a többi tanítványt is:édes bortól részegedtek meg,végül mindenki másképp és másképp fejezi ki zavarát, egymás fele fordulva és egymást kérdeni, mi akar ez lenni, és gúnyolódni azzal aki zavarba hozta őket...


vajon mi akar ez lenni ?

hogyan lehetséges hogy én tudom azt hogy a másik ember is anyanyelvén érti a szót ? miként lehetséges hogy a másik ember is tudja azt, hogy én is anyanyelvemen értem a szót?
mi akar lenni ez a zavar?vajon bennem vagy benned, esetleg benne, vagy bennünk vagy bennük vagy bennetek van a hiba a zavar forrása.,... mire jó ez a zavar? lehet-e jó  valamire a zavar, mi akar ez lenni?

kérdezni egymástól.. hogy hogy nem fél most Péter aki tagadott előtte, hogy hogy nem fél most egy tanítvány sem, hiszen még élnek azok akik Jézust keresztre feszítették, hát nem veszélytelen most hitet tenni róla, mi akar ez lenni? mi volt ez, mi van és mi lesz majd ebből a nagy buliból?

nézzük meg honnan fúj a szél és merre fúj, nézzük meg merre mozdítsuk majd a vitorlát ha meglátjuk a szél irányát, vagy mi is szelet vetünk és majd vihart aratunk, milyen ez a szél, ez a sebesen zúgó tűzfergeteg?

Vajon mi akar ez lenni ?

Mi lehet ebből számomra jó ? Milyen jót tudok majd megosztani másokkal is ?Vajon mi akar ez lenni... mi lesz a vége mindennek? Hát kíváncsian és félelemmel is várhatom az egészet nemde , különösen ha meghallom Péter apostol felhívását és a bűnök bocsánatára meg is keresztelkedem, nemde ?

Mi akar ez lenni?

Mózes a Piszga csúcsán

" Menj föl Piszga csúcsára, tekints szét nyugatra és északara, délre és keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelsz át a Jordánon." 5.Móz 3,27

-beszédvázlat -

Pünkösd előtt - a tanítványok árvaság-érzete belesimul a mindenkori ember életébe. Ahogy mondani szoktuk: ekkor látjuk legkevésbé az alagút végén a fényt, ami a kiút felé vezetne. Ez az az idő amikor az ember szembesül a magánnyal és az élet végességének a tudata mint köd ránehezedik az ember gondolataira, léthelyzetére. Ami Jézus életében a nagycsütörtök és nagypéntek között tapasztalt meg , a teljesen magára maradt ember gyötrelmét - most ezt a tanítványok életében mintha megismétlődne. Jézus - az Írások szerint - már nincs velük, áldozócsütörtökön teljesen magukra maradtak.

Ez egy olyan léthelyzet ahol az ember nem szívesen tartózkodik. Ki az aki a szép napsütötte mező és az árnyas erdő helyett a dohos levegőjű nyirkos árnyékos és huzatos barlangot választaná ha valami szépet és kellemes dolgot keres? Ki az aki az édes és keserű helyett a keserűt, a szép és a csúf közül a csúfat ,a jól lakás és az éhség helyett az éhséget választaná? Csak hát nem mindig adatik meg a választás lehetősége és ott találja magát az ember a nyirkos huzatos magány barlangjában és édest kínálnak számára és amikor megkóstolja akkor érzi hogy keserű és nem mindig tud az ember különbséget tenni a csúf és a szép dolog között és sajnos van ahol nem adatik meg az éhezés és a jól lakás közötti lehetőség választása.

 Vannak élethelyzetek amelyekbe önhibánkon kívül kerülünk és van olyan is amikor a fény fele igyekszünk és közben ránk telepedik útjaink során a köd és a sötétség. Nemcsak holdfogyatkozás van, de időnként van napfogyatkozás is. Nos mit tehet az ember ha valami folytán elhalványul a fény és nem látja hogy hova tűnt el és nem tudja mikor lesznek még újra napsütötte napok. Ekkor érzi leginkább áldottnak a vallásos ember, hogy van ekkor is Akiben bízzon aki nem hagyja el és újra  a reménység erejével áldja meg az embert.

Szóval ez az állapot a mindenkori ember számára nem egy könnyű lelki állapot. Lássuk be őszintén: még a vallásos ember számára sem. Úgy gondoljuk elég az, hogy vallásosak vagyunk, mert akkor nem vesz erőt rajtunk a szomorúság, az árvaság érzése.  Lám Jézus tanítványai is vallásosak voltak és mégis volt közöttük aki tagadott és aki elárulta őt. A vallásosság puszta ténye nem mentesíti az embert a magánytól vagy az árvaság érzésétől. A vallásos ember is elszomorodk ha elveszti a kapcsolatot azzal az Istennel aki megvidámítja a szívét. A vallásosság pedig nem elég ahhoz, hogy a kapcsolat megmaradjon és élő legyen. Valami többre van tehát szükség: a vallásosság gyakorlatára, a közösségben megélt vallásos gyakorlatra és ehhez hasonlókra.

 Megfigyelhető az,  hogy ott ahol vallásos közösségekbe szerveződnek az emberek ott ahol gyakorolhatják a vallásosságot  nemcsak az Isten közelségének a felismerése de a nehézségek jobb elviselése is felismerhetővé válik, illetve megvalósul. Fontos megtapasztalni, hogy nem csak Isten az akire számíthatunk, de az istenszerető emberek közössége is ahova mi magunk is tartozunk. Ennek a megtapasztalásához sok és hosszú utat járunk be sokszor mint Mózes a pusztában és sokszor amikor elérhető közelségbe kerül az hozzánk amire vágyunk, akkor kerülünk legtávolabb

Még nem ment el a tavasz, de még nem érkezett meg a nyár sem állapot. Hasonlít az emberi élet azon szakaszához amit kamaszkornak nevezünk : még nem felnőtt, de már nem gyerek . S e kettősség határán hol itt, hol ott találja magát az ember. Igazán már szeretne úgy élni mint a felnőttek , de amikor  ez nehézséggel járna akkor jó ismét  felvenni a gyerekcipőt .

Az ember életében nemcsak a kamaszkor ez az úgynevezett "vízválasztó" idő. Milyen jelképes ez a kifejezésünk is, mintha a Jordán vízére utalna ami az Ígéret Földjét választja el a pusztától!  Hány és hány alkalommal érezzük ezt a vízválasztó időt a személyes életünk krízisei között...  Ezek a krízisek mind lehetőségek a növekedés fele, amit akkor mikor benne vagyunk nem tapasztalunk, de később lesz világossá az egész.

Hasonlít ez az idő az érett felnőttkor azon szakaszára amikor szembesül az ember azzal, hogy már nem idős, de már nem fiatal.  Amikor érzi, hogy hamarabb fárad, mint korábban, már a társadalomban elfoglalt helye is más mint annak előtte, amikor ereje teljében dolgozhatott és a munkája után megbecsülést szerezhetett. Pedig az ember értékét nem kimondottan az elvégzett munkája mennyisége és minősége adja meg, mert az ember önmagában érték az által, hogy ember. Vagyis más szóval az idősödő ember munkája átértékelődik mint amikor fiatal volt és nem ugyanazzal a mennyiséggel mérik, mint annak előtte, hiszen minőségileg jobb munkát végez a tapasztalatainak köszönhetően.

Sajnos olyan társadalomban élünk, amikor az embert mint  értéket -  enyhén szólva  - elég fura mérleggel mérik. Mintha az embernek nem lenne értéke egyáltalán , mintha az ember "eszköz-érték" lenne. Mit is jelent az , hogy eszközérték ? Példák: a számítógép addig értékes amíg dolgozni lehet rajta, de mihelyt elromlik máris a kukába kerül, a kasza addig érték amíg nem kopik el és lehet vele vágni a füvet, ha elromlott akkor már nem az az értéke, mint új korában. A ruha is amit hordunk addig  értékesebb amíg nem kopott, nem rongyos, nem foltozott. Nos az ember mennyire értékesebb a számítógépnél, a kaszánál, vagy a ruhánál ?  Ha közben elfogy az életereje akkor mintha ezzel értéktelenné is válna ? Honnan és hogyan lehet "visszaszerezni" az életerőt ? Hiszen igazán akkor válik értékesebbé az ember, amikor tapasztalatai birtokában több embernek segíteni tud.   

Hajlamos az ember, hogy nehéz kérdésekre könnyű válaszokat adjon, hiszen a kérdés súlyától mihamarabb szeretne megszabadulni. A honnan  és hogyan lehet az életerőt visszaszerezni kérdés csak akkor érdekes ha magunk is  ott vagyunk e kérdésben, vagy e kérdés mögött és nem csak felszínesen, vagy elutasítóan kérdezünk illetve válaszolunk. Ha megérintett e kérdés  - testvérem -  akkor valószínű hogy fontos számodra a válasz-keresés. Ha nem érintett meg akkor pedig arra gondolsz, hogy ha te nem ebben a helyzetben, akkor talán mások sem. Vagy  esetleg meghalad e kérdés és azért nem foglalkozol vele. Aki nem tud úszni az ne menjen a mély vízbe, aki pedig szédül a magasságtól az nem menjen  fel a magas hegyre  - szoktuk az ilyen és ehhez hasonló válaszokat adni e felvetett kérdésre.

A felolvasott bibliai vers éppen egy ilyen képet vetít elénk: egy ember felmegy egy magas helyre és az égtáj mind a négy irányába szét néz. Messziről és hosszú útat tett meg ez az ember hogy elérkezzen erre a helyre, erre a magas hegyre. Bármerre lát azt látja, hogy  a hegy tulsó oldalán ott van az a föld ahova olyan rég elindult. Lát egy folyót a hegy alatt szépen elterülni és a folyó után a "mézzel és tejjel folyó föld". Mit tesz ilyenkor az ember ? Hát természetesen visszanéz a megtett útra, számbaveszi a tapasztalatait és tervezi, hogy leszáll a hegyről és majd birtokba veszi azt a földet amelynek érdekében olyan hosszú utat megtett.  A mi történetünkben viszont nem így történik. Miután mind a négy égtáj fele szétnéz a mi emberünk hallja a szót, az üzenetet: nézz szét az égtájnak mind a négy felére, de tudd, hogy ahova te be akarsz menni, amiért te olyan hosszú kimerítő utat tettél nem fogsz oda te bemenni, nem éred el a célod!

Mi történik ilyenkor általában az emberekkel: összetörnek, érthetetlenül állanak és megkérdik mit tettem rosszúl ami  már nem javítható ki ? Mivel érdemeltem ki én ezt az egészet, hogy látom magam előtt az ígéret földjét és nem mehetek oda be? Majd az önvádaskodó és mások vádolását még az Istent is számonkérő kérdések ostroma következik.  Ilyenkor szokott megtörténni az hogy aláveti magát az ember a magas szikláról , ha már nem mehet be az ígéret földjére, akkor már nincs számára más hely ahova mehet, nem talál kiutat és elfogy a reménye, elfogy a hite, elfogy a küzdeni-akarása , egyszóval lemond mindenről és megadja magát a "sorsnak" ahogy szoktuk mondani. 

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket és életérzéseket tehettek fel a tanítványok is áldozócsütörtök után: mi értelme volt Jézust, a Mestert követni, ha lám itt hagyott magunkra, ha lám elment tőlünk ? Hát milyen lehet az a mennyország ami érdekében elhagyott bennünket ? Hát nem azt tanította, hogy ez az ország közöttünk, bennünk van? Akkor most mihez kezdünk ? Ezt és ehhez hasonló kérdéseket tehet fel a kamasz gyerek is magának vagy mellette levőkhöz: hát nem azt mondták hogy legyek jó, mert ha jó leszek, akkor jutalmat kapok.. akkor hát hol van az a jutalom és mi ez a jutalom, mert a "szófogadás", a jóság után nem látom mi értelme volt az egésznek? Ehhez hasonló kérdést tehet fel az idő múlásával szembe néző középkorú ember is: mi értelme volt az egésznek amit eddig tettem, hiszen nem látom hogy különösebben milyen nagy értelme lenne az egésznek ? Milyen mélyről fakadhatnak fel ezek és az ehhez hasonló kérdések! Milyen megnyugtató válaszokat adhat  magának és a kérdezőinek a kérdésekkel küzdő ember ?

A válaszkeresés érdekében nézzük meg a bibliai történetet folytatását: Mózes , az idős ember amikor szétnézett a Piszga hegyén és megtudta, hogy oda ő nem léphet be megáldotta azt a földet ami nem lehetett az övé!

Mekkora lelki erő! Mekkora áldás ha az ember rájön arra, ha megérzi, megtapasztalja hogy van tovább is és lehet tovább is! Nem csak bezárt ajtóknak ütközik neki állandóan, nemcsak sötét folyosóban keresi a fényt, de van másképp is, van Aki gondoskodik róla!

Gondolkozz el te kamasz azon, hogy kérdéseidre a lehetséges válasz számodra mi lehet? Hogyan jutsz el  a hegy magaslatai után egy másik útra? Hiszen Isten előtted rengeteg lehetőséget mutat meg! Előtted van az egész életidőd, hogy megvalósítsd azt ami életednek értelmet ad majd. " Szíved erős, karod emelkedett, végetlen a tér ami munkára hív! " - vallja a költő neked és veled együtt is.

Gondolkozz el te középkorú ember, aki úgy érzed, hogy életed delén vonják kétségbe emberi értékeid és mindannak az értelmét amit eddig tettél. Ne akarj minden kérdést megválaszolni - nem valószínű hogy meg kellene minden választ te magad megtalálj. Ne gondold, hogy az amiről azt hitted, hogy számodra az Ígéret Földje az valóban az is. Ne gondold, hogy eljutottál már a Piszga tetejére máris! Ne gondold, hogy sem keleten sem nyugaton sem délen sem északon ne lenne leszállás a magas hegyről ami már szédítő kezdett lenni számodra! Gyűjtsd össze megmaradt erődet s megmaradt bizalmadat és adj időt magadnak a pihenésre és indulj majd tovább. Amíg pihensz, áldd meg te is azt a múltat ahonnan érkeztél és áld meg azt a jövőt ami felé nem mehetsz tovább és indulj el majd azon az úton ahol számodra még sok szépet és sok értelmes dolgot rejt a jövő! Találj rá erre a fényre, találj rá erre az ösvényre és vezess másokat is , az utánad érkezőket ezen az úton, te aki már jobban ismered az ösvényt mint azok, akik nem járták be a buktatókat a nehézségeket.

Mózes élete vége felé áldásnak élte meg, hogy az a nép, akiért annyit küzdött akiért olyan sokszor emelte fel a szavát Isten előtt az érdekükbe, most bemegy az Ígéret Földjére, és ez végtelen hálával töltötte el, mert hát életének értelmet adott a megtett út! Ezért is tudott hálaadó lélekkel áldással fordulni a felé amiben bár nem lehetett része, de másokat elvezethetett idáig!

Június 1-e van  ma , pünkösd előtti vasárnap. Gyereknap. Beszéljünk gyermekeinknek az út nehézségei mellett az út szépségéről is, és piszgai csúcsokon áldjuk meg őket!

Hadd idézzem Áprily Lajos Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek utolsó szakaszát:

" Örömök szállanak,/kedves fők hullanak,/vén sírok mállanak,/estébe hull a nap. Szem mögött, szó mögött/gondárnyék feketül. / És mégis - ne remegj:/lélek van teveled,/nem maradsz egyedül."

( Az egész vers megtalálható a következő linken, ajánlom figyelmedbe: http://www.cs.elte.hu/~lencsesa/htmlspec/biztato.html )