„ Én majd ott
állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle és ihat a
nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei előtt.” 2.Móz 17,6
Beszédvázlat -
május 18.án
Kérdések:
1. Milyen
vezetőre lenne ma szükség, ahhoz hogy a nép felismerje, hogy szolgaságban van és
az Ígéret Földje otthonosabb, mint a szolgaság háza ?
2. Milyen vezetőre
lenne szükség ahhoz, hogy a nép felismerje hogy szomjúságát a tiszta és élő víz
forrásából olthatja csak ?
3. Vajon
elég-e, ha csak az Isten áll a vezető mellett, vagy szüksége a van a vezetőnek
a népre is , hogy mellette tudja?
4. Milyen lehet
annak a népnek a tagjává lenni, aki szomjazik és csak a vezetőjétől várja a hogy
szomját oltsa ? Más szóval : csupán a
vezető felelőssége, hogy vizet adjon a szomjazónak, vagy a népnek is van
feladata azért, hogy szomját olthassa ?
5. Milyen sziklák előtt állunk meg életünk során
amiről azt gondoljuk, hogy nem lehet vizet fakasztani, ha szomjasak vagyunk ? Mit teszünk ekkor ?
6. A nehézségek
idejében ott van Isten ! Hogyan vesszük ezt észre és mikén tapasztalható ez
meg?
Ismerjük meg közelebbről a történetet ahonnan e bibliai verset felolvastam.
A történetet mind a Mózes második mind pedig a negyedik könyvében megtaláljuk. A
pusztai vándorlás során, Szin
pusztájában Refidim nevű helyre érkeztek és letáboroztak. A táborozás indoka
valószínű az is lehetett, hogy itt hunyt el
és itt temették el Mózes és Áron nőtestvérét Mirjámt, aki maga is
próféta volt. Egy hónappal azelőtt még
ott dobolt és vezette az éneket a hálaadó zsoltárt a tömeg élén, amikor
átkeltek a Vörös Tengernél. A temetés után
viszont kitört a nép körében az elégedetlenség: szomjasak voltak, nem
volt ivóvizük. „ Nincs itt termőföld
ahova vetni lehetne, nincs füge és nincs szőlő, vagy alma , miért hoztatok ide bennünket hogy éhen és
szomjan haljunk meg ? „ - lázadt fel Mózes ellen a nép, akit kivezetett a
szolgaság házából. Történt pedig mindez, amikor a családjában nagy veszteség
tört ki, nemrég temette el a nővérét. Hiába: a népért felelősséget vállalt, a
nép érdekében szembe szállott a hatalmas elnyomó fáraóval és kivezette a
katonák elől is a népét, most pedig ott vannak a sivatagban , étel és ital
nélkül és tőle kérik számon azt hogy miként is lesz tovább, honnan lesz ivóvizük , hiszen szomjasok, hiszen Egyiptomban, ha elnyomás alatt is voltak,
de volt italuk, volt ételük, nem kellett
ezen gondolkozzanak. Ismerős ez a
helyzet igaz testvérem számodra is, amikor felelősséget vállalsz valamiért és
ezt tőled is számon kérik.
Számon kéri a
választó nép - legjobb esetben - azokat a politikusokat akiket megválasztott,
számon kéri - a dolgok természetes rendje alapján - a munkaadót a munkás, vagy a kőművestől
számon kérik a falat amit felrakott ha ledől ( mint például Kőműves Kelemen
legendájában ) , számon kérik , a számon
kérik a kéményseprőtől ha füstöl a kályha miután munkáját elvégezte,
vagy számon kéri a gyermek a szülőt , a nevelőt, ha nevelési elvárásai után élt és élete nem úgy alakult ahogy ezt
szülei megígérték neki ha szófogadó lesz. A számon kérőket pedig nem érdekelték,
hogy Mózes épp előtte temette el a testvérét, ők szomjasak voltak, vízre volt
szükségük!
Ez a nap - úgy tűnik eddig e történetből - nem a
legszerencsésebb napja közé tartozott Mózesnek ! - gondolhatjuk. Elég nagy
meglepetés lehetett számára a néppel szembenéznie amikor személyes gondjaival
volt elfoglalva. Nem érdekelt senkit, hogy ő is
esetleg szomjas lehet - hisz ő is ember volt és neki is szüksége volt
vízre - ha szomjas hát szomjas, az a Mózes baja, de a nép akit kivezetett a
szolgaság házából az inni kér, neki vizet kell adni ! A politikus számot kell adjon ígéreteiről a
választól előtt, ha még számít szavazatukra,
a munkaadónak időben ki kell fizetni a munkásokat, ha még számít arra,
hogy neki dolgozzanak, a kőműves fel kell rakja a falat amit ő rakott, ha
leomolna, a kéményseprőnek újra kell tisztítania a kéményt ha füstöl a
kályha - nem számít éppen akkor mi van velük,
mi történik az ők életükben. A szülő, a
nevelő pedig életével kell igazolja azt amit a gyerekei számára is követendő
példaként akar állítani.
Te mit tettél
volna testvérem Mózes helyett? Hogyan hoztad volna meg a döntésed Kőműves
Kelemen helyzetében ? Ismerős a helyzet amikor saját nyomorúságod mellett és
helyzetében kell mások nyomorúságát enyhítened ?
Mózes ekkor
Áronnal testvérével együtt leborult az Isten előtt és imádkozott. Istenre
figyelt, Hozza vitte a kérdését. Miután elmondta a kérdését és kérte a
segítségét, Rá figyelt és meghallgatta majd megértette mit üzen számára Isten. Nem hiába volt
próféta! Nem hiába részesült abban az áldásban hogy színről színre láthatta
Istent már az égő csipkebokor emésztő lángjaiban is. Ez egy gyötrő, fájdalmas ugyanakkor megtartó és gyógyító, megmentő találkozás volt Istennel. Majd Mózes nemcsak elmondta, nemcsak
meghallgatta, de utána e szerint cselekedett és mindvégig Isten közelségében
maradt. "Meglátta" maga előtt
Istent! "Meghallotta" amit neki mond a kérésére. Sokszor még egymást
sem értjük mi emberek -- hogyan érthetjük hát Istent :-)
Egy néhány
online kitekintő : szikla ( Péter, http://biblia.biblia.hu/
) .
a történet színhelye :http://scriptures.lds.org/hu/biblemaps/2
Válaszok:
1. Aki felvállalja a népszerűtlen döntéseket is , aki nem
önmaga tudja a választ, hanem aki Istentől kéri és tőle meg is kapja a választ a nép kérdéseire. Aki
feltutdja mutatni a szolgaság háza és az ígéret földje közötti különbséget.
2. Olyan vezetőre aki felhívja a nép figyelmét arra, hogy szomjas és hogy e szomjúság
kioltására ő ismeri az utat az élő víz forrásához, még a kőszikla mellett is.
3. A vezetőnek
is szüksége van arra,hogy az a nép akiért fáradozik mellette legyen. A nép sem
egész vezető nélkül, de a vezető sem egész népe nélkül. Ez a próféták nagy
kérdése, hogyan érti meg őt a népe akit szolgál.
4. A vezetőnek is megvan a felelőssége, hogy
mutassa az utat a sziklából is vizet fakasztó helyre, de a népnek is megvan a
felelőssége, hogy ne maradjon a szolgaság házában.
5. Ilyen sziklák előtt sokszor állunk meg, mint a
hegymászók is , akár Erőss Zsolt is. Mózes jó példa előttünk: imádkozott Istenhez,
meghallotta, megértette a szavát és utána ami fontos: cselekedett is.
6. Közösségben,
amikor szomjúságunkban is meglátjuk mások szomjúságát.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése