Tiszta és jó szívvel

 ( Bemutatkozó prédikáció-vázlat a Nyárádszentmárton-Csíkfalva Unitárius Egyházközség lelkészi állásának a  megpályázásához. A pályázat idejében - 2014 május negyedikén  - több mint tíz éve a szomszédos  - a Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze vagyok.)

 "... akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.” Lk.8,15

 

Drága jó magyar testvéreim! Nyárádszentmárton-Csíkfalva Unitárius Egyházközség lelkészválasztó gyülekezete!

Nem első alkalommal állok meg ezen a szószéken és nyitom ki a Szentírást ezen az unitárius címerrel díszített faragott Biblia-tartón, amit 1996-ban az egyházközség konfirmandusai adományoztak e szószékre és amelyet a ti lassan távozó lelkészetek valamikori tanítója, édesapám faragott. Legelőször e helyen a 90-es években  állottam amikor pünkösdi legátusként hirdettem az evangéliumot. Aztán az imaheti istentiszteletek alkalmával többször is állottam meg e helyen,  legutóbb  éppen tavalyi évben. Prédikáltam novemberi szentmártoni napok ünnepi istentiszteleti szolgálatvégzőként, köri közgyűlésen és  többször is amikor  közel nyolc hónapot helyettesítettem betegség miatt lelkészetek.

Ez a mai alkalom - mégis -  egészen más mint az eddigi alkalmak: hiszen most  az egyházközség  meghirdetett lelkészi állását pályázom meg és a pályázattal együtt járó bemutatkozó istentiszteleti szolgálatot végzem most. Ez a nap  életem egyik legszebb napja, ami tele van természetesen ugyanakkor vegyes érzésekkel is. Életem szép napja, mert úgy érzem találkozom a lelkészi pályára elhívó Istenemmel  e helyen és a mai napon és közelebb kerülök ahhoz a forráshoz ahonnan olyan sokan szomjunkat olthatjuk és örömmel vezetem el ehhez a forráshoz azt aki velem tart az Úton.  Vegyes érzéseimről most nem kívánok szólani, de bízom abban, hogy megválasztásom után tudunk majd beszélni de nem a szószékről, hanem majd a kebli tanácsi gyűléseken és más találkozásaink alkalmával.

Most az öröm az ami meghatározó itt és most és  amit szeretnék szétosztani köztetek. Hosszú út vezetett idáig ami elvezetett a mai napig és erre   a szószékre.  Habár sok mindent tudtok rólam jót is és rosszat is, mindkettőből bőven :-)  mégis kérlek engedjétek meg, hogy röviden visszatekintsek erre az útra ami a ami napig és erre a szószékre elvezetett.

Hogy pontosan mikor indultam el e szószékre az összefüggésben van azzal is, hogy szülőfalumban, a csókfalvi unitárius templomának szószékén tizedikes koromban hallottam prédikálni Varga Sándor tiszteletest. Ezt követte az érettségi majd a teológiára való két sikertelen és a harmadik sikeres felvételi. 

Az öt év teológia elvégzése után közel egy évet töltöttem éppen Nyárádszentmárton-Csíkfalva Unitárius Egyházközség testvérgyülekezetében, az Eliot Unitarian Chapel gyakorló segédlelkészeként. Az amerikai gyülekezet életét John Robinson  lelkész emberszerető szemléletén keresztül ismertem meg.  Amikor több órai időeltérés távolságban voltam minden itthonról érkező hír és üzenet táplálta lelkemben a reményt hogy itthon várnak rám és készültem az erdélyi magyarok szolgálatára, amire az Unitárius Egyházam esélyt és lehetőséget adott.

Két évet Pipe-Szásznádas lelkésze voltam, majd hat évet Szentháromság-Kisadorjáni unitárius egyházközségben szolgáltam. 2003 december 1-től vagyok a szomszédos Jobbágyfalva-Nyárádszeredai unitárius egyházközség lelkésze. Tehát 10 év és egy pár hónap után benyújtottam a pályázatom a meghirdetett Nyárádszentmárton-Csikfalva unitárius egyházközség lelkészi állására, amit talán nem kell hangsúlyoznom, hogy előtte hosszú tépelődés előzött meg.

Lukács evangéliumában leírt magvető példázatából olvastam fel a mai vasárnapi evangéliumi üzenetet: „ ... a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.” 

A felolvasott bibliai vers a magvető példázatából való ( röviden ismertetem a példázatot és a példázat utáni magyarázatra utalok,  fontos a magyarázat, fontos az útmutatás, hogy az emberek tisztán és érthetően beszéljenek és  értsék a lényeget majd a lélek  gyümölcstermő „szántóföldjén”  felismerjék egymást.)

A felolvasott szentírási vers szavait külön-külön és együtt is ízlelgetem:

„.. a hallott igét ...” 

Mi juthat erről, itt és most eszünkbe. Talán ilyen és ehhez hasonló kérdések törhetnek fel bennetek most testvéreim: Kitől halljuk az Igét? Ki ez az ember aki az igét mondja? Nemcsak ki ez az ember, de milyen? Hitelesen-e  közvetíti-e számukra azt az Igét,  amit éhezünk és szomjazunk ? Aztán talán az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ekképpen is válaszolhattok magatokban: igen, ezt az embert ismerjük, mert nem először szól hozzánk és ez az ember most azért beszél hozzánk, mert papunk akar lenni, azt akarja, hogy jövő vasárnap megválasszuk és elegen legyünk majd egy hét múlva a lelkészválasztói közgyűlésen. 

 Talán megkérdezitek magatokban még: vajon mi készteti ezt az embert arra, hogy a szomszédból ide pályázzon és felvállalja az esetleges kudarcot is ?   Erről a kérdésről szintén -  bízom abban hogy -  megválasztásom után tudok majd beszélni.  Egyelőre annyit „elárulhatok” talán, hogy ebben az egyházközségben inkább látom a helyem és a szolgálatom értelmét mint a mostani szolgálati helyem. Talán kíváncsian keresitek a sok kérdésekre a választ abban amit mondok és abban ahogy mondom a szavaim. Még jóformán el sem búcsúztatok szeretett lelkipásztorotoktól, sőt készültök a konfirmációi ünnepre majd a lelkészválasztói közgyűlés után - és látjátok hogy üres a parókia és halljátok a bemutatkozó lelkészt, aki az Igét szórja. Persze nem úgy mint ahogy ezt megszoktátok már harminc éven át, de érzem, látom, köszönöm, hogy kíváncsian hallgatjátok az igét.

Nemcsak a hallgató gyülekezet hallgatja az igét, de hallgatja a mindenkori szolgálatvégző pap is. Éppen úgy hallgatja az igét a szolgálatvégző lelkész is, éppen úgy kell hallgatnia az Igére,talán még jobban is. Jobban, hogy amit hall arról hitelesen tudjon beszélni és hogy meghallja azt is amit a gyülekezet tőle kérdez ki nem mondott szavakkal is. Itt és most felteszem magamnak én is hangosan a kérdést az igére való odahallgatásomkor: ki ez a gyülekezet akinek prédikálok, hisz személyesen olyan keveset ismerek közülük ? A válaszom ekképpen adom meg: Azon a reformáció korából származott unitáriusokhoz beszélek, akik a őrzik a hitet és a magyar szót ebben az Árpád-kori templomban és otthonaikban is keresik az Istent hétköznapjaikban nemcsak vasárnapokon. Azokhoz az emberekhez beszélek, akik arcán látom a bánatot és látom a reményt is és akiknek szívesen és örömmel lennék papjuk, lelkészük, ha megválasztanának. 

Hallani az Igét. Ez a nagy kérdés. Kitől is? Istentől. Mint ahogy meggyőződésem, hogy tizedikes koromban a szülőfalum templomában az Istentől hallotta meg  a prédikáló pap az Igét,  amit megőrizhettem sokszori felvételik alkalmával is és életem  sok megpróbáltatásaiban is: az ígét keresve találtam el a tiszta enyhet adó forrásokhoz.

Bízom abban, hogy értetek vállalt szolgálatomban segítségemre lesztek . Bízom abban,

hogy ember-voltom is látjátok, mint ahogy én sem puszta egyházközségi közgyűlési "adatokra" tekintek, érző emberi szívű emberekre.

„ ... tiszta és jó szívvel megtartják és gyümölcsöt teremnek.”  - folytatódik a felolvasott szentírási vers.

Hogyan hallható meg az ige ? - tesszük fel mindannyian a kérdést. Majd a választ megtaláljuk a vers folytatásában: ha tiszta és jó szívvel hallgatjuk.  

Következő kérdésünk az lehet, hogy hogyan lehet  elég tiszta és jó szívünk ahhoz, hogy meghalljuk az igét ? Hiszen az ember olyan sokszor csalódik és tiszta szívét beárnyékolják a csalódások, a hiábavalónak tűnő hosszú küzdelmek. Máskor pedig azt látjuk és tapasztaljuk, hogy kihasználják a jószívű embert.  Hogyan tisztíthatja meg az ember a szívét és hogyan erősödhet meg abban hogy jó legyen továbbra is ? - kérdezhetjük.  Ez a kérdés a jézusi következő példázatot a búza és a konkoly példázatát juttatja eszünkbe , ami arról győz meg, hogy a búza és a konkoly együtt nő ugyan, de a kalász maghozó kalászt terem és majd az aratáskor külön választják a két termést. Tehát érdemes jó szívűnek lenni, és érdemes tiszta szívűnek lenni, mindenek ellenére. Érdemes megművelni a lelkünket és nem kavicsos föld, útfél vagy gazos talajhoz hasonló lélekkel  fogadni az igét, mert így nem hozhatunk termést és így életünk céltalan, szomorú elkeseredett marad. Ha lelkünk a jó földhöz hasonlít akkor megfogan ott az elvetett mag, az isteni üzenet, az ige,  és terem harminc, hatvan vagy száz annyit. Ha lelkünk tiszta, akkor az üzenetet nemcsak befogadja de meg is tartja és így hozhat termést.

Az ige mellett megmaradni nem könnyű, mert sokszor olyanok vagyunk mint az útfél, vagy a kavics, máskor pedig a gazos föld, akit senkit sem tisztít meg. Vagy lehet, hogy életünkben egy olyan trauma ért ami után nehezen tudjuk megtartani az igét hogy gyümölcsöt teremjen.

( Egy történet 1992-ből a Barcelonai olimpiáról, Derek Redmond futóról, akinek az indulás előtt ínszalag szakadása lett, de nem szállt le a pályáról. Tovább ment és végül édesapja volt ( vagy egy ember ) aki mellette volt és támogatta hogy bejárja a 400 métert. A cél nem mindig a győzelem, de az hogy végig kell járni az utat. Van ember aki mellénk álljon, ha látják a kitartást és mi is odaállunk azon emberek mellé akik kitartanak . Költői kérdés : te mi tettél volna Derek Redmond helyébe? Mit tettél volna az édesapja helyében? )

Beszédem azzal kezdtem, hogy nem először állok meg ezen a szószéken. Hogy ezután vasárnaponként hányszor fogok megállani ezen a szószéken az ezután már nem tőlem függ, hanem annak a lelkész-választói közgyűlésnek az eredménye lesz  amelyre május 11-én kerül majd sor.  Az egyházközség kitette az ajtajára a "kopogtatni szabad táblát", én ezzel a beszéddel most "bekopogtattam" az ajtón. Ha meghallom hogy szabad , akkor az ajtót kinyitom és végzem jó szívvel  és örömmel a lelkészi szolgálatot és hordozom ennek  gyönyörűséges igáját és terhét ebben az egyházközségben.

Mindezek után arra buzdítlak testvéreim, hogy halljátok és majd tartsátok meg az igét  hogy kitartással gyümölcsöt teremhessünk általa. Május hónap az édesanyák köszöntésének a hónapja. Köszöntsük hát az édesanyákat és - lelkészetek sokat használt szavait idézve - gondoljunk ama másik édesanyára is aki számunkra az unitárius anyaszentegyházunk. Így legyen . Ámen