Az érc-angyal mellett maradni

Általános egyházi beszéd – tanulmányi szabadságomról való visszatérésem utáni első vasárnapon július 3.án, Nyárádszeredában:

                                                      Textus : Ez.47,1-12

Szeretett testvéreim! Öt után állok ismét  előttetek a szószéken.  Első gondolatban engedjétek meg, hogy megköszönjem Pavelka Attila helyettesítő szolgálatát és azoknak akik ennek kiadásait lehetővé tették ( a testvérgyülekezetenek akik a beszolgálás kiadásait fedezték ) és nem utolsósorban megköszönjem a gyülekezetnek hogy támogattak abban, hogy az egyházi törvény lehetőségével élni tudjak. Remélem nemcsak számomra jelentett sokat az öt hónapi tanulmányi szabadság, de a gyülekezet számára is hasznos volt az eltöltött öt hónap és most a friss és megtisztított forrás szomjat oltó hitével tudjuk tovább folytani a közös munkát, a közösségi szolgálatot, amíg Isten ebben segítségünkre lesz. Majd keblitanácsi gyűléseken számba vesszük az elmúlt öt hónapot, számba vesszük a jelen kihívásait és tekintünk az eljövendő fele.

A mai vasárnap az egyházi beszéd alapgondolatául egy 12 versből álló fejezetet olvastam, Ezékiel könyvének utolsó elötti fejezetét. Ezékiel próféta könyvéből az elmúlt 12 év alatt – különösen a templom és gyülekezeti otthon építése idejében többször is végeztem szószéki szolgálatot. Ezékiel a babilóniai fogság prófétája, aki könyvének első felében ostorozta a népet, hogy eltávolodtak Istentől és megjósolta a jeruzsálemi templom és nép elpusztulását is majd ugyanő az, aki a fogság idejében a templom újjáépítésének szép látomását írja le könyvében és az újra-kezdés Isteni segítségéről prófétál.

A felolvasott versekben egy történet áll előttünk. A korábbi fejezetekben már tudomást szerzünk arról hogy Ezékielnek a fogságban egy olyan látomásban volt része, amikor egy férfi aki „olyan volt mintha ércből lett volna, kezében lenzsinór és mérőnád volt” (Ez 40,3) egy magas hegyre vitte ahol bemutta az újonnan felépülő templom hatalmas építményét. Ezékiel könyvében korábban még írta le látomásait. Már könyve egy látomással kezdődik ahol egy forgószélben mikor megnyilt az ég négy „élőlény alakja” jelent meg, akiknek „négy arcuk és négy szárnyuk volt”, majd Jeruzsálem pusztulásáról is látomása volt miután  Isten tudtára adta, hogy  „engedtelen nép között lakik, akiknek van szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, de de mégsem hallanak…” (Ez.12,2)., majd a haszontalan szőlőtőke példázatát olvassuk a könyvében, amit hiába gondoz a gazda de mégsem hoz termést, majd a rozsdás fazékról olvashatjuk látomását, amelynek a rozsdáját még a tűz sem  tisztítja meg,  majd olvashatunk egy párhúzamot a hűtlen pásztorokról és a jó pásztorról is és sok más látomás mellett végül könyve a Jeruzsálem megúlulásáról és az új templom felépítéséről szól, majd az ország új határainak a kijelölésével zárul a könyve. Izgalmas és elgondolkodtaó képek és a mai ember számára is hasznos olvasmány Ezékiel könyve, ha ennek a könyvnek a maga  és kora , közössége számára keresi a lelki táplálékot.

A 47 rész egy ilyen lelki táplálék számunkra is. Pontosan mit is olvashatunk?  Miről is szólt a felolvasott történet? Ott van Ezékiel látomásában a férfi mellett, aki olyan volt mintha ércből lett volna akit később anygyalnak neveznek a Bibliát magyarázó könyvek. Ez az érc-angyal pedig elviszi a templom keleti bejáratához, ahol víz fakadt a küszöb alól. Szemléletes kép. Valaki elviszi az embert a templomba, valaki aki olyan mint egy angyal. A bejárati küszöb alatt pedig látja hogy forrás fakad. Ez a forrás pedig dél fele folyik tovább. Az angyal  Ezékielt tovább vezeti a forrástól kelete felé és kezében a mérőzsinorral lemér ezer könyököt és átvezeti a vizen. A víz ekkor csupán a bokájáig ér. Érdekes kép. A templomtól nem olyan messze a forrásból felfakadó víz egyik partjától a másikig könnyű szerrel el lehet jutni, mert csupán bokáig ér. Majd tovább haladtak ismét ezer könyöknyi távolságot és ismét átmentek a az egyik partról a másik fele amikor a víz már térdig ért. A következő ezek könyök távolsága után a víz már derékig ért . Amikor pedig még megtettek ezek könyöknyi távolságot, akkor már olyan nagy volt a víz, hogy a patakon nem lehetett átgázolni, mert olyan mély volt, hogy úszni kellett volna benne. Amikor eljutottak ide akkor az angyal megkérdezte: „Láttad-e ember fia?” . Majd visszafele indultak a parton ahol olyan fák életek amelyek havonta hozták a termésüket és a kelet felé folyó víz eljutott a Holt tengeregig ahol a sós vizet meggyógyította  az élőlények számára élettér lett.

Ez a 47 rész látomásának, a felolvasott szentírási résznek a tartalma: a templom keleti bejárata küszöbénél forrás fakad ami onnan távolodva , partjain gyümölcstermő fárk teremnek, s majd mind mélyebb és mélyebb lesz és végül beleömlik a Holt Tengerbe meggyógyítva annak vízét. Mennyi mindent elmond nekünk is ez a történet, akár személyes akár közösségi életünk vonatkozásában is! Próbáljuk elképzelni ezt a történetet a mi templomunk esetében, ahol a forrás az az isteni áldás jelképe ami gyógyítja a mi Holt Tengerünket. Hogy mi is ez a Holt Tenger, azt képzelje el ki-ki saját maga, hogy számára mit jelent. Jelentheti ez a saját Holt Tengerét, ami gyógyulásra vár, jelentheti a gyülekezeti közösséget, a szűkebb vagy tágabb közösséget amit gyógyít ez a forrás. Ez a forrás most a gyógyulás vízét fakassza.

A történetetből  most  hadd emeljek ki  egy pár dolgot, oly módon mintha ez a történet a mi templomunk esetében lenne elképzelhető. Az első kép amit ki szeretnék emelni: a templom bejáratánál van a forrás. Mintha te vagy én lennél Ezékiel akinek látomása van, mintha minket is egy angyal hozott volna el ma a templonba. Első dolgot amit észrevehetünk az a forrás helye, vagyis, hogy hol fakad fel ez a  forrás. Pontosan a templom bejáratánál a küszöb alatt.Tehát nem a lelkészi irodában, nem a padok alatt, ahol a gyülekezet ül, nem a lépcsők alatt ami a tanácsterembe, vagy az orgonához vezet , nem az úrasztala alatt, még csak nem a szószék alatt sem, hanem a bejáratnál a küszöb alatt.  És az is fontos,  hogy ezt a forrást nem találod meg otthon, nem találod meg sehol máshol, csak itt, mert erre vanszükséged. Tehát a a legfontosabb itt és most számunkra ebből a bibliai képből a templom bejárata, a küszöb ahol belépünk mikor a templomba jövünk – mert csak így él a közösség, a gyülekezet. Minden más fontos és nem fér kétség a hasznosságába, de a legfontosabb, ahol a forrás fakad az a templom bejárata amit átléptünk amikor  az istentiszteletre jövünk.  Az sem elhanyagolható szempont, hogy csak az részesülhet ennek a forrásnak a gyógyító áldásában aki eljön a templomba, vagyis akit elhoz ide az angyal J Az angyal pedig muindannyiunkat elvinne, mert tudja, hogy mindannyian értjük-érezzük a Holt Tenger gyógyulásának a szükségét, mert életre, gyógyulásra van mindannyiunknak szükségünk. Ti most engedelmeskedtetek az angyali hívó szónak hogy elhozzon ma ide titeket. Érzzétek meg, hogy a templom bejáratánál fakadt fel az a gyógyító forrás amikor beléptetek ide. Érezzétek meg azt is, hogy ez a forrás soha nem apad el, mert ez a forrás minden istentiszteleten felbuzog, de éppen az által gyógyít és buzog fel, hogy ide beléptek.

A második kép amire a történetből felhívom most a figyelmet, az ennek a forrásnak a bősége. A forrás nem maradhat meg a maga helyén, mert utat tör magának mert utat tör a Holt Tenger felé. Az angyal és Ezékiel története sokat elmond: a templom közelében bokáig ér a víz, majd térdig, majd derékig s végül ellep egészen és partján gyümölcshozó fák teremnek és a fák levelei is gyógyítanak. Emberi életünk is hasonlítható e képhez: elindulunk  egy forrástól ami csermellyé, patakká, folyóvá árad s végül beleömlik a Holt Tengerbe amit gyógyít. Vagyis minél távolabb vagyunk a forrástól annál távolabb kerülnek a partok egymástól. Azok a partok amelyek átlépése nélkül nem tudjuk felmérni a forrás jelentőségét. Azok a partok amelyek  medret szabnak nemcsak a folyam életének, de számunkra is fontosak. Istenem, sokszor mekkora  távolságokomn kell átlépnünk ahhoz, hogy átjussunk a túlsó partra, mert életünk során nem maradhatunk csupán az egyik parton. A partjainkat, a céljainkat nekünk is el kell érnünk és hányszor de hányszor nem vesszük észre azt, hogy ha közelebb megyünk a forráshoz ezek a partok már közelebb kerülnek egymához ! Ekkor találkozik az ember a kitűzött céljának nemcsak értelmével, de szépségével is. Ekkor találkozik az ember a mindeneket megáldó Isteni forrás párájával,ami vissza-adja látását és  szomjat oltó tiszta italával, ahonnan meríthet. Mi szükség ehhez? Meghallani az angyali hívó szót és meglátni a forrást.

Végül, szeretett testvérem számodra is hasznos lesz a felismerés, ha magadénak érzed a következő szavakat: 

Templomod küszöbe alatt,

forrásod felfakadt

ahova elvitt az érc-arcú angyal.

Mérőzsinórjával elvitt oda ahol a víz bokáig ért,

majd vitt tovább, ahol térdet és derekat sért,

majd ellepett egészen mikor úsztam a mában

a túlsó part felé, a Holt Tenger gyógyító folyamában.

Vihar után értettem meg : a forrás közelében

átléphetem akár a Tengert is a nagy áradásban,

és hogy a küszöb alatt van gyógyító forrásban

az ami elveszett a tépkedő viharok szelében.

Ámen

Lelkész – lelkigondozó, lelkinevelő, lelkivezető

A daltutajok egyik dalrészlete jut eszembe : „ lélek nélküli lelki ember.” Ismerős a dal, ismerős a tutaj. Ismerős a fogalom. Ismerős a fogalmak: lelkész, lelkigondozó, lelkinevelő, lelkivezető. Ismerős fogalmak és kimeríthetetlen üzenet a fogalmak mélységében és a felszínén is. A fogalmaknak ebből a mélységből és a felszínől osztok meg egy hallgató visszhangot a mélysőgből és egy színfoltot a felszínről.

Lelkész. Az egyházközségeknek nemcsak jogi személyei, de szolgái is egyben. Olyan szolgálat amit akár önként vállal, akár egy elhivatásnak , küldetésnek az „eszköze”, Isten kezében. A lelkész az Isten– tehát az evangéliumnak a jó hírnek jézusi kettős parancsolatnak - az ember, a közösség szolgája. Azt tanultam, hogy a szolga ha kiszolgáló is ( az úri szent jegyeknek, ha úgy tetszik a szentségeknek ) de nem lehet szolgalelkű. Inkább pásztor, vagy próféta, liturgus, pap, teológus,ügyintéző,felügyelő, menedzser,könyvelő, irodai alkalmazott és még sok minden társítható e fogalomhoz. A lelkész lelki ember. És nem lélek nélküli. Nemcsak azért, mert neki is van lelke, de azért is mert kész erre a lélekre és a Lélekre – mint pszichére, vagy mint pneumára - való szolgálatra, reménységre, az üdvösség útján való társként.

Lelkigondozó . Vannak történelmi egyházközségek – és nemcsak ! - ahol a lelkész munkáját segítik. Vannak egyházközségek ahol a lelkész a lelkigondozó is ( mennyi ideje marad arra, hogy emellett még lelkész is legyen ? - e kérdés inkább költői). A lelkigondozó gondoz: a lelket gondozza. Az elesettek, a gyászolók, az örömben égők lelkek gondozója. Ahhoz, hogy a lelket gondozza, a saját lelkét is gondoznia kell. Előfeltétel e szolgálathoz: hogy a lelkigondozónak is legyen lelkigondozója.A lelkigondozó nem ítél, nem gyógyít, nem fegyelmez . A lelkigondozó gondos lelki társ. A lelket végső soron az gondozza Aki adja – a lelkigondozó ismeri s a lélek gondjait és megtalálható amikor a gondok vannak. Ha meg nem keresik akkor is jó ha tudják, hogy van és lehet számítani rá. A lelkigondozó segít „szárnyra kapni” ( Hézser Gábor) egy olyan ág amin megpihenhet a szárnyaló madár ( Sávai János) mielőtt tovább repülne, de nem repülhet a madár helyett.

Lelkinevelő. Nemcsak a testben nőhet az ember, de lélekben is nő(het). Különösen amikor fejlődik a lélek. A serdülőnek igen nagy szüksége van a növekedésre. A hivatásra készülőknek ( a lelkészi munka is ilyen ) szükségük van a lelki növekedésre. A lelkinevelő rámutat a növekedés lehetőségeire, szükségességére, szépségére, az életcél megtalálásában segít. Részben hasonló a szolgálata a lelkigondozóéval. A lelkigondozás során is növekedik a lélek – a lelkinevelés során is gondos szeretet kap a lélek. A lelkinevelő azzal más mint a lelkigondozó, hogy ő maga látja a növekedés célját - amiben megegyezik előzőleg a társával - a lelkigondozó pedig segít megtalálni a gondozott számára a saját célt, amit nem tudhatnak a találkozás elején.

Lelkivezető.Lélek nélküli lelki ember ? Vak vezet világtalant? Aki vezet az ismeri az utat, de ha nem ismerné mindeképpen kell tudjon tájékozódni az úton, a forgalomban. A lelkivezetőnek ismeri az irányt, ismeri a térképet, ismeri azt amivel, akivel utazik. Utazás során gondoz, nevel , megossza az élet és lét szépségét azzal akivel ahol és amikor találkozik és közös úton haladva nem hagyja eltévedni azt aki segítséget kér ott ahol a „gipiesszel” nem mérték még fel az utat, az ösvényt, vagy ha igen mégis akkor számára ismerős a helyzet, ismerős a táj.

A daltutajok zenéjére és szövegére érdemes odafigyelni több irányból is. Érdemes odafigyelni az egyházunkban arra a szolgálatra amit lelkigondozásnak, lelkinevelésnek, lelkivezetésnek – amit lelkészi munkának nevezünk. Mindenkit „megmér” a türelem és a hűség (is). A lényeges dolgok azok, amelyek az dolgok érdemi oldalát adják. Hűtlenség egyszerűen nem létezik – az ember alaptermészete a hűség. Kérdés: mihez hűséges, mit ad számára és mit vesz el tőle ez a hűség? És a türelem ?

Lelkész, lelkigondozó, lelkinevelő, lelkivezető. Aki erőtlen az a legerőssebb, aki gyenge az a leghatalmasabb. Aki pedig erős és hatalmas annak kiváltság ha erőtlen és gyenge is lehet. Lélek nélküli lelki ember. A daltutajok egyik evezőse: Sándor Szilárd

Sarokkő, tehéntrágya --- roaming

" Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettek , és nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhet." Ap.Csel 4,11

Az első pünkösdi történetben a 3000 megkeresztelkedési történet után, Péter meggyógyítja a sántát, majd bizonyságot tesz Jézusról és Jánossal együtt börtönbe vetik őket, majd a nagytanács elé kerülnek. Itt ismét tanúságot tesznek Jézusról miután szabadon bocsátják őket. Ezután a  pünkösdi csoda még egyszer megismétlődött amint könyörögtek és megrendült a hely és megteltek mindannyian Szentlélekkel.Ezzel azonban korán sem szűnt meg az üldöztetés, mert az apostolok ismét fogságba kerültek, majd ismételten kiszabadultak. Az első gyülekezet történetéhez tartozik István megkövezése, aki az első vértanú lett.Az Apostolok Cselekedet ezek után egy Saul nevű emberről ír, akinek életcélja az egyház üldözése volt addig míg a damaszkuszi úton meg nem vakult hogy jobban láthasson utána. Ő lett Pál apostol , az első keresztény misszionárius és terjedt el a pünkösdi anyanyelv csodája és a Lélek áldása a széles világra. Tehát a pünkösdi történettel korán sem zárult le minden, korán sem oldódott meg minden, korán sem találták meg a kérdésekre a végső választ.

A sarokkő vallásos megközelítésével kapcsolatban érdemes elolvasni a következő linket: http://www.ujszasz.hu/vallas/82-teologia/1744-az-alapko-a-szegletko-es-a-zaroko

Az unitáriusok számára mi lehet a sarokkő, ha nem az amire felépül az a jézusi közösség amelyben otthonra talál a kereső kutató ember, akinek hite és lelkiismerete szabad. Hite szabad a megkötött dogmáktól, mert nincsenek előírva számára hogy miben és hogy mit kell higgyen. ( Ezért nem is könnyű sokszor bejárni a kérdésektől a válaszig az utat. Unitáriusnak lenni sosem volt könnyű és ezután sem lesz könnyű, de mégis van valami ami több mint a varázslat, több mint az előre megfogalmazott válaszok feltétel nélküli elfogadása.E nehézség ellenére a hit és lelkiismereti szabadság egy olyan "többlet" amit csak ez a vallás nyújthat. Ez olyan, mint a kísértésekben is bátornak maradni és ismerni tudni a célt. Ez valami olyan mint amikor el lehet dobni sok mindent , de végül ha teljesen kiüresedik a lélek akkor ismét újra épülhet szóval, csenddel, tettel. Az unitáriusok nem dobnak el mindent! Nem dobják el a sarokkövet amin felépülhet az otthonuk.

Pünkösdkor tehát a sarokkőre való nézésünk a fontos! Mi az amire felépül a templom, mi az amire felépül a közösség? A választ közösen kell megtalálni. Pünkösdi tanulságokra érdemes odafigyelni:
1. Ámulatba esni a szép dolgok előtt.
2. Anyanyelvünkön érteni a szavakat.
3. Belátni, hogy másnak is épp olyan fontos az anyanyelve mint nekünk ( és fordítva :-)
4. Zavarba jönni és megengedni magunknak ezt, elfogadni magunkat és elfogadni másokat is: egymás fele fordulni , egymással beszélgetni és kérdezni: Mi akar ez lenni ?
5.Meglátni a bűnt saját életünkben és "megtérni". ( Van "unitárius megtérés" is ? Igen: amikor a hit és lelkiismereti szabadság sarokkövére épül fel az életünk, amint Jézustól tanulhatjuk ezt.)
6. Mit tegyünk ? - kérdésre cselekvő hittel válaszolni.
7. Vállalni a hitet minden körülmények között is.Hiszen ez a hit az ami megtart és üdvözít minket. Honnan tudjuk? ( Dehát honnan tudhattuk volna hogy megszületünk és honnan tudhatnánk, hogy halálunk után hova térünk, mi lesz velünk? Csupán a hit dolga ez? sehonnan sem tudhatjuk  :-) A hit tudása az ahogyan élünk és ahogyan várjuk a jövőt. )
8. A bizalom alapja a bizalom.


Fontos a mai ember számára az üdvösség? Mit tud a mai ember az üdvösségről? Hogyan lehet a mai embernek az üdvösségről érthető anyanyelvén beszélni, hisz a tüzes pünkösdi láng égeti a lelkét és menekül e fájdalom elől. A fájdalom nélkül nincs élet, és nincs örökélet sem. A krízis  a növekedés alapfeltétele és lehetősége. A pünkösd a közösség forrása, éltető vize és maghozó termő földje, a lélek diadala. Pünkösd az a falfirka, az a graffiti ami színárnyalataival és térbeli ábrázolásával már művészet és nem tiltott szöveg. Pünkösd az az sms- amit egymás szeméből olvasunk ki, az az email amit egymás tenyerébe írunk kézfogáskor és találkozáskor. Pünkösd az nagy bevásárló központ amelynek mozgólépcsőjén nem csak arra gondolunk, hogy mit is vásároljunk a falon látható reklámokból és ha nem tetszik az árú akár vissza is vihetjük, de tudjuk miért mentünk be a boltba mielőtt ezt bárki is reklámban számunkra felvilágosítana. Pünkösd az a nagy váróterem ahol szinte minden nap történik valami több mint a mobiltelefon romingolása, de megszólal egy-egy szép zene is amíg várjuk a járatot, vagy táncra perdülnek az utasok mielőtt még felszállanának a járatra.  Pünkösd az az asztfaltra rászáradt tehéntrágya, amit összeseper a gondos gazda és a konyhakertjébe viszi az ágyásra.  Pünkösd az a szegletkő amit befogadhatunk, amit megérthetünk, amit nekünk adtak amit elfogadhatunk és amire felépíthetjük azt az életet ahol közösségben megtaláljuk a magunk jól meghatározott és hasznos helyét.

Pünkösd egy kotta, egy rím, egy versláb, egy gyors-tolmács, pünkösd egy eldobott sokszor, de mégis megkerülhetetlen ceruza vagy golyóstoll ebben a sokszori számítógépes világban amivel aláírhatjuk a szerződést, vagy a tért i-vevénnyel érkező levelet,. Pünkösd egy képeslap, amit a postaládánkba tesz a postás. Pünkösd egy kitakarított kémény ahol szabadon elszáll a kályhából felfele szálló füst. Pünkösd a kovász, ami megkeleszti a tésztát. Pünkösd  az éles bicska amivel kenyeret lehet szelni és ami elvágja a hagymát és a szalonnát is. Pünkösd az akácvirág ahol mézet gyűjtenek a méhek. Pünkösd az a pénz amivel vásároljuk nap mint nap a betevő falatot. Pünkösd egy eldobott és értékes ruhadarab amit azért érdemes magunkra venni, hogy eltakarjuk mezítelenségünket és ne perzseljen meg a Nap és ne fújjon sebessé a szél és a vihar. Pünkösd annyi minden és annyi nagy semmi ugyanakkor, az a semmi amiből teremtette Isten a világ kezdetén a mennyet és a földet, amiből mi is teremthetjük a közösséget, a barátságot, az otthont. Pünkösd az unitáriusok számára még ennél több is és ennél kevesebb is. Pünkösd ötven napra érkező ünnep húsvét után a nagy aratási ünnep amikor elmorzsoljuk kezünkben a gabonaszemet amiből liszt lesz és majd kenyér.

Pünkösd az üdvösség kapujánál értelmet nyert gondolat és üzenet.

Pünkösd ott van bennem és ott van benned, ott van bennünk és ott van bennük, majd bennetek is és bennük is ! :-)

Ámen és ámen

beszély előtti .... közeledés szavakkal a szavakhoz

ApCSel 2,12



mindenki ... ?
valaki, bárki, akárki, senki,

álmélkodni ... ámulatba esni, ámulni-bámulni, csodálkozni, rácsodálkozni valamire, szemlélni azt ami számunkra titok, érthetetlen ...

zavarba jönni ....  amikor hazugsággal találkozunk, amikor igazsággal találkozunk, amikor ismeretlennel találkozunk, amikor az ismert dolgokkal találkozunk, amikor valamivel vagy találkozunk vagy nem, amikor semmivel sem találkozunk és amikor találkozunk a semmivel, amikor önmagunkkal találkozunk, amikor önmagunkkal nem találkozunk, amikor valami ami addig megszokott volt valamiért, valahogy, valakitől, valahol megváltozik és megbontja a lelkünkben az addigi rendet, vagy lehet hogy a lelkünkben helyre állítja a rendet, a krízis idején zavarba jön az ember, a gyász idején zavarba jön az ember, a csalódás idején zavarba jön az ember, zavarba jön az ember ha szemébe hazudnak, ha szemébe igazat mondanak, ha szemébe dicsérnek, ha szemébe szidnak, ha szembesül az ember azzal ami zavarja, ami felbontja az addig megszokott homeosztázist, ez a zavar pedig látszik érződik a levegőben, a földön, a falon, az arcon, a hangon, a kézfejen és kézszorításon, a csenden és a szavakon egyaránt, ez a zavar pedig látható és láthatatlan, letagadható és letagadhatatlan, ez a zavar az ami magával húzhatja az embert, de ettől a zavartól lehet védekezni is, el lehet kerülni és szembe lehet vele menni, lehet vonzani és lehet taszítani, lehet hogy szükségünk van arra, hogy időnként zavarba jöjjünk, lehet hogy jó lehetőség és alakalom az amikor zavarba jövünk arra, hogy tisztázzunk addig nem tisztázott dolgokat, a zavar az rendetlenség, a zavar az a rend utáni igény, a zavar az ha nincs zavar és zavar az ha van zavar, a zavar semmiképp nem langyos és nem szürke , nem posztó és nem rozsdamentes, nem illatos és illatos, kellemes és kellemetlen, rendkerülő és mániákusan rendes, a zavar rendel, és a zavar nem rendel, a zavar akar és a zavar nem akar, a zavar kavar és a zavar nem kavar, a zavarrá levés lehetősége egy áldás, mert mi van akkor ha még csak zavarba sem jövünk attól ami zavar, a zavarba jövés egy lehetőség a pusztulásra, mert akkor elromlik minden ami addig jónak bizonyult.,. szóval a zavarba lehet hozni mást és lehet hozni önmagunkat is.. aki zavarba van és ezt tudja magáról az bátor, annak van önismerete az a zavar és a zavartalanság közötti különbségek és hasonlóságok között nem téved el, aki zavarba hoz valakit az hatalmas, és aki zavarba hoz valakit az gyenge, az tud és az nem tud, az buta és az okos, az gyáva és az bátor, az józan és az részeg.... az az aki ismeri és nem ismeri a zavar és a zavartalanság közötti mezsgyén a harminc hatvan és száz annyit termő föld fele az ösvényt , sziklás dűnék után  

egymást kérdezgették... de érdekes!  senki sem kérdezte azokat akik zavarba hozta őket, nem kérték számon sem Pétert sem a többi tanítványt, egymást kérdezték... egymás fele fordultak .  a tanítványok elmondták a magukét, vállalták a népszerűtlenséget ott ahol azelőtt elítélték Jézust ugyanott hitet tettek róla, ekkor már nem féltek, ekkor volt szentlélek velük és volt szentlélek azokkal akik zavarba jöttek, a szentlélek zavarba hozta őket annyira, megzavarodtak hogy egymás fele fordultak és egymást kérdezték, egymás fele fordultak, egyszerre érdekelni kezdte őket a másik ember, vajon az ő zavara is olyan mint az enyém.. egyszerre és külön-külön jöttek zavarba és a zavarukba az emberek egymás fele fordultak.. és persze támadták Pétert és a többi tanítványt is:édes bortól részegedtek meg,végül mindenki másképp és másképp fejezi ki zavarát, egymás fele fordulva és egymást kérdeni, mi akar ez lenni, és gúnyolódni azzal aki zavarba hozta őket...


vajon mi akar ez lenni ?

hogyan lehetséges hogy én tudom azt hogy a másik ember is anyanyelvén érti a szót ? miként lehetséges hogy a másik ember is tudja azt, hogy én is anyanyelvemen értem a szót?
mi akar lenni ez a zavar?vajon bennem vagy benned, esetleg benne, vagy bennünk vagy bennük vagy bennetek van a hiba a zavar forrása.,... mire jó ez a zavar? lehet-e jó  valamire a zavar, mi akar ez lenni?

kérdezni egymástól.. hogy hogy nem fél most Péter aki tagadott előtte, hogy hogy nem fél most egy tanítvány sem, hiszen még élnek azok akik Jézust keresztre feszítették, hát nem veszélytelen most hitet tenni róla, mi akar ez lenni? mi volt ez, mi van és mi lesz majd ebből a nagy buliból?

nézzük meg honnan fúj a szél és merre fúj, nézzük meg merre mozdítsuk majd a vitorlát ha meglátjuk a szél irányát, vagy mi is szelet vetünk és majd vihart aratunk, milyen ez a szél, ez a sebesen zúgó tűzfergeteg?

Vajon mi akar ez lenni ?

Mi lehet ebből számomra jó ? Milyen jót tudok majd megosztani másokkal is ?Vajon mi akar ez lenni... mi lesz a vége mindennek? Hát kíváncsian és félelemmel is várhatom az egészet nemde , különösen ha meghallom Péter apostol felhívását és a bűnök bocsánatára meg is keresztelkedem, nemde ?

Mi akar ez lenni?

Mózes a Piszga csúcsán

" Menj föl Piszga csúcsára, tekints szét nyugatra és északara, délre és keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelsz át a Jordánon." 5.Móz 3,27

-beszédvázlat -

Pünkösd előtt - a tanítványok árvaság-érzete belesimul a mindenkori ember életébe. Ahogy mondani szoktuk: ekkor látjuk legkevésbé az alagút végén a fényt, ami a kiút felé vezetne. Ez az az idő amikor az ember szembesül a magánnyal és az élet végességének a tudata mint köd ránehezedik az ember gondolataira, léthelyzetére. Ami Jézus életében a nagycsütörtök és nagypéntek között tapasztalt meg , a teljesen magára maradt ember gyötrelmét - most ezt a tanítványok életében mintha megismétlődne. Jézus - az Írások szerint - már nincs velük, áldozócsütörtökön teljesen magukra maradtak.

Ez egy olyan léthelyzet ahol az ember nem szívesen tartózkodik. Ki az aki a szép napsütötte mező és az árnyas erdő helyett a dohos levegőjű nyirkos árnyékos és huzatos barlangot választaná ha valami szépet és kellemes dolgot keres? Ki az aki az édes és keserű helyett a keserűt, a szép és a csúf közül a csúfat ,a jól lakás és az éhség helyett az éhséget választaná? Csak hát nem mindig adatik meg a választás lehetősége és ott találja magát az ember a nyirkos huzatos magány barlangjában és édest kínálnak számára és amikor megkóstolja akkor érzi hogy keserű és nem mindig tud az ember különbséget tenni a csúf és a szép dolog között és sajnos van ahol nem adatik meg az éhezés és a jól lakás közötti lehetőség választása.

 Vannak élethelyzetek amelyekbe önhibánkon kívül kerülünk és van olyan is amikor a fény fele igyekszünk és közben ránk telepedik útjaink során a köd és a sötétség. Nemcsak holdfogyatkozás van, de időnként van napfogyatkozás is. Nos mit tehet az ember ha valami folytán elhalványul a fény és nem látja hogy hova tűnt el és nem tudja mikor lesznek még újra napsütötte napok. Ekkor érzi leginkább áldottnak a vallásos ember, hogy van ekkor is Akiben bízzon aki nem hagyja el és újra  a reménység erejével áldja meg az embert.

Szóval ez az állapot a mindenkori ember számára nem egy könnyű lelki állapot. Lássuk be őszintén: még a vallásos ember számára sem. Úgy gondoljuk elég az, hogy vallásosak vagyunk, mert akkor nem vesz erőt rajtunk a szomorúság, az árvaság érzése.  Lám Jézus tanítványai is vallásosak voltak és mégis volt közöttük aki tagadott és aki elárulta őt. A vallásosság puszta ténye nem mentesíti az embert a magánytól vagy az árvaság érzésétől. A vallásos ember is elszomorodk ha elveszti a kapcsolatot azzal az Istennel aki megvidámítja a szívét. A vallásosság pedig nem elég ahhoz, hogy a kapcsolat megmaradjon és élő legyen. Valami többre van tehát szükség: a vallásosság gyakorlatára, a közösségben megélt vallásos gyakorlatra és ehhez hasonlókra.

 Megfigyelhető az,  hogy ott ahol vallásos közösségekbe szerveződnek az emberek ott ahol gyakorolhatják a vallásosságot  nemcsak az Isten közelségének a felismerése de a nehézségek jobb elviselése is felismerhetővé válik, illetve megvalósul. Fontos megtapasztalni, hogy nem csak Isten az akire számíthatunk, de az istenszerető emberek közössége is ahova mi magunk is tartozunk. Ennek a megtapasztalásához sok és hosszú utat járunk be sokszor mint Mózes a pusztában és sokszor amikor elérhető közelségbe kerül az hozzánk amire vágyunk, akkor kerülünk legtávolabb

Még nem ment el a tavasz, de még nem érkezett meg a nyár sem állapot. Hasonlít az emberi élet azon szakaszához amit kamaszkornak nevezünk : még nem felnőtt, de már nem gyerek . S e kettősség határán hol itt, hol ott találja magát az ember. Igazán már szeretne úgy élni mint a felnőttek , de amikor  ez nehézséggel járna akkor jó ismét  felvenni a gyerekcipőt .

Az ember életében nemcsak a kamaszkor ez az úgynevezett "vízválasztó" idő. Milyen jelképes ez a kifejezésünk is, mintha a Jordán vízére utalna ami az Ígéret Földjét választja el a pusztától!  Hány és hány alkalommal érezzük ezt a vízválasztó időt a személyes életünk krízisei között...  Ezek a krízisek mind lehetőségek a növekedés fele, amit akkor mikor benne vagyunk nem tapasztalunk, de később lesz világossá az egész.

Hasonlít ez az idő az érett felnőttkor azon szakaszára amikor szembesül az ember azzal, hogy már nem idős, de már nem fiatal.  Amikor érzi, hogy hamarabb fárad, mint korábban, már a társadalomban elfoglalt helye is más mint annak előtte, amikor ereje teljében dolgozhatott és a munkája után megbecsülést szerezhetett. Pedig az ember értékét nem kimondottan az elvégzett munkája mennyisége és minősége adja meg, mert az ember önmagában érték az által, hogy ember. Vagyis más szóval az idősödő ember munkája átértékelődik mint amikor fiatal volt és nem ugyanazzal a mennyiséggel mérik, mint annak előtte, hiszen minőségileg jobb munkát végez a tapasztalatainak köszönhetően.

Sajnos olyan társadalomban élünk, amikor az embert mint  értéket -  enyhén szólva  - elég fura mérleggel mérik. Mintha az embernek nem lenne értéke egyáltalán , mintha az ember "eszköz-érték" lenne. Mit is jelent az , hogy eszközérték ? Példák: a számítógép addig értékes amíg dolgozni lehet rajta, de mihelyt elromlik máris a kukába kerül, a kasza addig érték amíg nem kopik el és lehet vele vágni a füvet, ha elromlott akkor már nem az az értéke, mint új korában. A ruha is amit hordunk addig  értékesebb amíg nem kopott, nem rongyos, nem foltozott. Nos az ember mennyire értékesebb a számítógépnél, a kaszánál, vagy a ruhánál ?  Ha közben elfogy az életereje akkor mintha ezzel értéktelenné is válna ? Honnan és hogyan lehet "visszaszerezni" az életerőt ? Hiszen igazán akkor válik értékesebbé az ember, amikor tapasztalatai birtokában több embernek segíteni tud.   

Hajlamos az ember, hogy nehéz kérdésekre könnyű válaszokat adjon, hiszen a kérdés súlyától mihamarabb szeretne megszabadulni. A honnan  és hogyan lehet az életerőt visszaszerezni kérdés csak akkor érdekes ha magunk is  ott vagyunk e kérdésben, vagy e kérdés mögött és nem csak felszínesen, vagy elutasítóan kérdezünk illetve válaszolunk. Ha megérintett e kérdés  - testvérem -  akkor valószínű hogy fontos számodra a válasz-keresés. Ha nem érintett meg akkor pedig arra gondolsz, hogy ha te nem ebben a helyzetben, akkor talán mások sem. Vagy  esetleg meghalad e kérdés és azért nem foglalkozol vele. Aki nem tud úszni az ne menjen a mély vízbe, aki pedig szédül a magasságtól az nem menjen  fel a magas hegyre  - szoktuk az ilyen és ehhez hasonló válaszokat adni e felvetett kérdésre.

A felolvasott bibliai vers éppen egy ilyen képet vetít elénk: egy ember felmegy egy magas helyre és az égtáj mind a négy irányába szét néz. Messziről és hosszú útat tett meg ez az ember hogy elérkezzen erre a helyre, erre a magas hegyre. Bármerre lát azt látja, hogy  a hegy tulsó oldalán ott van az a föld ahova olyan rég elindult. Lát egy folyót a hegy alatt szépen elterülni és a folyó után a "mézzel és tejjel folyó föld". Mit tesz ilyenkor az ember ? Hát természetesen visszanéz a megtett útra, számbaveszi a tapasztalatait és tervezi, hogy leszáll a hegyről és majd birtokba veszi azt a földet amelynek érdekében olyan hosszú utat megtett.  A mi történetünkben viszont nem így történik. Miután mind a négy égtáj fele szétnéz a mi emberünk hallja a szót, az üzenetet: nézz szét az égtájnak mind a négy felére, de tudd, hogy ahova te be akarsz menni, amiért te olyan hosszú kimerítő utat tettél nem fogsz oda te bemenni, nem éred el a célod!

Mi történik ilyenkor általában az emberekkel: összetörnek, érthetetlenül állanak és megkérdik mit tettem rosszúl ami  már nem javítható ki ? Mivel érdemeltem ki én ezt az egészet, hogy látom magam előtt az ígéret földjét és nem mehetek oda be? Majd az önvádaskodó és mások vádolását még az Istent is számonkérő kérdések ostroma következik.  Ilyenkor szokott megtörténni az hogy aláveti magát az ember a magas szikláról , ha már nem mehet be az ígéret földjére, akkor már nincs számára más hely ahova mehet, nem talál kiutat és elfogy a reménye, elfogy a hite, elfogy a küzdeni-akarása , egyszóval lemond mindenről és megadja magát a "sorsnak" ahogy szoktuk mondani. 

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket és életérzéseket tehettek fel a tanítványok is áldozócsütörtök után: mi értelme volt Jézust, a Mestert követni, ha lám itt hagyott magunkra, ha lám elment tőlünk ? Hát milyen lehet az a mennyország ami érdekében elhagyott bennünket ? Hát nem azt tanította, hogy ez az ország közöttünk, bennünk van? Akkor most mihez kezdünk ? Ezt és ehhez hasonló kérdéseket tehet fel a kamasz gyerek is magának vagy mellette levőkhöz: hát nem azt mondták hogy legyek jó, mert ha jó leszek, akkor jutalmat kapok.. akkor hát hol van az a jutalom és mi ez a jutalom, mert a "szófogadás", a jóság után nem látom mi értelme volt az egésznek? Ehhez hasonló kérdést tehet fel az idő múlásával szembe néző középkorú ember is: mi értelme volt az egésznek amit eddig tettem, hiszen nem látom hogy különösebben milyen nagy értelme lenne az egésznek ? Milyen mélyről fakadhatnak fel ezek és az ehhez hasonló kérdések! Milyen megnyugtató válaszokat adhat  magának és a kérdezőinek a kérdésekkel küzdő ember ?

A válaszkeresés érdekében nézzük meg a bibliai történetet folytatását: Mózes , az idős ember amikor szétnézett a Piszga hegyén és megtudta, hogy oda ő nem léphet be megáldotta azt a földet ami nem lehetett az övé!

Mekkora lelki erő! Mekkora áldás ha az ember rájön arra, ha megérzi, megtapasztalja hogy van tovább is és lehet tovább is! Nem csak bezárt ajtóknak ütközik neki állandóan, nemcsak sötét folyosóban keresi a fényt, de van másképp is, van Aki gondoskodik róla!

Gondolkozz el te kamasz azon, hogy kérdéseidre a lehetséges válasz számodra mi lehet? Hogyan jutsz el  a hegy magaslatai után egy másik útra? Hiszen Isten előtted rengeteg lehetőséget mutat meg! Előtted van az egész életidőd, hogy megvalósítsd azt ami életednek értelmet ad majd. " Szíved erős, karod emelkedett, végetlen a tér ami munkára hív! " - vallja a költő neked és veled együtt is.

Gondolkozz el te középkorú ember, aki úgy érzed, hogy életed delén vonják kétségbe emberi értékeid és mindannak az értelmét amit eddig tettél. Ne akarj minden kérdést megválaszolni - nem valószínű hogy meg kellene minden választ te magad megtalálj. Ne gondold, hogy az amiről azt hitted, hogy számodra az Ígéret Földje az valóban az is. Ne gondold, hogy eljutottál már a Piszga tetejére máris! Ne gondold, hogy sem keleten sem nyugaton sem délen sem északon ne lenne leszállás a magas hegyről ami már szédítő kezdett lenni számodra! Gyűjtsd össze megmaradt erődet s megmaradt bizalmadat és adj időt magadnak a pihenésre és indulj majd tovább. Amíg pihensz, áldd meg te is azt a múltat ahonnan érkeztél és áld meg azt a jövőt ami felé nem mehetsz tovább és indulj el majd azon az úton ahol számodra még sok szépet és sok értelmes dolgot rejt a jövő! Találj rá erre a fényre, találj rá erre az ösvényre és vezess másokat is , az utánad érkezőket ezen az úton, te aki már jobban ismered az ösvényt mint azok, akik nem járták be a buktatókat a nehézségeket.

Mózes élete vége felé áldásnak élte meg, hogy az a nép, akiért annyit küzdött akiért olyan sokszor emelte fel a szavát Isten előtt az érdekükbe, most bemegy az Ígéret Földjére, és ez végtelen hálával töltötte el, mert hát életének értelmet adott a megtett út! Ezért is tudott hálaadó lélekkel áldással fordulni a felé amiben bár nem lehetett része, de másokat elvezethetett idáig!

Június 1-e van  ma , pünkösd előtti vasárnap. Gyereknap. Beszéljünk gyermekeinknek az út nehézségei mellett az út szépségéről is, és piszgai csúcsokon áldjuk meg őket!

Hadd idézzem Áprily Lajos Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek utolsó szakaszát:

" Örömök szállanak,/kedves fők hullanak,/vén sírok mállanak,/estébe hull a nap. Szem mögött, szó mögött/gondárnyék feketül. / És mégis - ne remegj:/lélek van teveled,/nem maradsz egyedül."

( Az egész vers megtalálható a következő linken, ajánlom figyelmedbe: http://www.cs.elte.hu/~lencsesa/htmlspec/biztato.html )

Emberi elvárások és az isteni parancs

4.Móz. 23,20

Beszédvázlat: május 25

Költői kérdések - olyan kérdések amelyeket nem kell megválaszolni, mert a kérdésnek  önmagában van üzenete.

Egy pár költői kérdés ( is) :  a mai ember számára mit jelent a parancs ?  Egyáltalán van ilyen hogy "parancs"  manapság? ... költői kérdések ezeket nem válaszolom meg és ne gondolkozz a válaszodon... vidd magaddal a kérdést, ne próbáld megoldani a problémát, igyekezd "élvezni" a problémát.

Van-e létjogosultsága napjainknak a "parancsnak" ? Eszünkbe juthatnak azok az élethelyzetek amikor parancs-szerűen várnak el tőlünk valamit és mi vagy tudunk, vagy nem tudunk teljesíteni. A "megrendelés" egy ebédlőben parancs,az üzeltben a vásárló kérése parancs, stb.  A lelkész és a gondok a keblitanács fele ki nem mondott parancsokat osztogat a "gyülekezet". pld. legyenek közösségi alkalmak, amikor több ember összegyűl, de ezért az alkalmakért nem igazán tesz az aki "parancsol" tedd meg ezt és ezt nekem, de én azon leszek hogy neked ne sikerüljön.  Mondják azok a lélektani iskolák amelyek a közösségépítést tanulmányozzák, a vezetők éa a vezetettek viszonyában. Különben személyes véleményem az, hogy nem lehet parancsra közösséget építeni, illetve ennek a parancsnak nem kívülről, hanem belülről kell jönnie. Ha kívülről jön akkor a bűnre, a bűntudatra alapoz és a félelemrre és a közösség egyedüli lehetőség ahhoz hogy ettől a bűntől , vagy félelemtől megszabaduljon az ember. Mennyivel szebb amikor a közösség tagjai megtalálják helyüket a közösségben és nem félelemből, bűntudatból vagy más külső parancsra mennek a gyülekezetbe. A lelkiismereti szabadságnak a másik szava azt mondja ne menj a templomba mert úgyis imádkozik helyetted az aki elmegy oda és nincs sem külső sem belső parancs. Akkor hát milyen a parancs nélküli és milyen a külső vagy a belső parancsolatú világ? Költői kérdés, ezt sem kell megválaszolni, mert a kérdésnek magának már van üzenete, van válasza , amit mindenki megad számára.

Mi van akkor ha nem teljesjthetőek ezek a parancsok ?

A külső elvárásokkal szembet találkozik a lehetőség, vagy az adottság, vagy a belső leliismeret tiltakozik ellene? Valami taszít, valami elküld hogy ezt a külső parancsot teljesítsem, mert ellent mond a belső parancsnak. Ismerjem meg a külső és a belső parancs közötti különbséget, és kérjem Istent segítsen tisztán látnom. Ezt tehetem.

  Ki az akitől elfogadják a parancsokat és milyen parancsokat teljesítnek leginkább ?

A politikusok, a papok, a rendörők, a gazdasági élet elvárásai, a család, a munkahely, kinek a parancsát hallagtod meg leginkább és kiét teljesíted?  Mi a fontosabb számodra és milyen lehetőséged vannak ezek teljesítésre?  Az "én vezérem a belsőmből vezérel" "szívünk vágyat érlel" József Attila gondolata ... milyen ez a belső vezér  mit mond neked testvérem. Tedd meg azt amit a világ vár tőled, vagy hallgasd meg az isteni parancsot és átok helyett, amit vár tőled Bálák mint Bálám esetében áldást mondj?

 Kik azok akik szívesen teljesítik és várják a parancsot?

Aki nem   viselik a felelősséget azért amit tesznek!  Neked milyen felelőséged van a családod fele,  munkád fele, a közösséged fele? Hogyan viseled a felelőséget?Inkább parancsolsz, hogy a parancsot teljesíted, vagy elgondolkozol a parancs felől? Ezt a kérdést neked kell megválaszolnod. Mikor nehéz egy közösségnek a tagja lenni és mikor otthonos ez számodra és mit tehetsz ennek érdekében, hogy neked is másoknak is jobb legyen, kitől várod ezt a megoldást és neked hol és hogyan van a helyed ebben a történetben?

 Milyen kapcsolatban van a "parancsolóval", más szóval hogy van-e hatalma a parancsolónak felette ?

Van-e hatalmadban nem teljesjteni a parancsot? És akkor mi történik ha nem teljesíted, és mi történik ha teljesíted?

Milyen parancsokra lehet "szüksége" az embernek és milyenekre "nincs szüksége"

Azt a parancsolatot kaptátok hogy egymást szeressétek !  János evangéliumában Ki hallha ki érti meg és ki követheti ezt a parancsot ?( A parancs azért parancs- mert nem kéri ki azoknak a véleményét akik fele szól.)  Van olyan hogy " belső parancs", a "lelkiismeret parancsa"  pld ?   Mire jó a "lelkiismeret parancsa"? Mit kezdhet vele az ember?

--- mit teszel, ha valamire megkérnek, valamit elvárnak tőled, valamit megrendelnek tőled és közben rájössz, hogy ezt nem tudod teljesíteni? .. megmondod, vagy megpróbálsz mégis mindent hogy a megrendelt munkát elvégezd ? Bálám előre jelezte, hogy a "megerendelés" amit tőle várnak nem valószínű hogy be fog következni . Ennek ellenére mégis "belement" a játékba.

Bálám és Bálák története: Moáb síkságához érkezett Mózes , amikor Bálák a király megrémült az érkezőktől, mert ők "úgy legelnek körülöttük  mindent, mint ahogy a marha legeli a zöld mezőt." (22,4) Elküldte követeit az Eufrátesz folyó melletti Petórba Bálámért, a "varázslás díjával" , hogy mondjon átkot az érkezőkre.  ( Az átok foltossága a római hadviselésben is nyomon követhető volt, hogy a városok isteneinek a nevét nem árulták el, hogy az ellenség ne mondhason átkot tá. Az átok az isteni hatalommal való élés tudása is, akárcsak az áldás. Az átok és áldás Budenz József nyelvész szerint ugyanabból a szógyökből származik, és "hangos nyomatékos mondást " jelent eredetileg. Az áldás és átk is csodát kér Istentől. Bálám nevének jelentése: elnyerő, moegrontó, látnok.)

Bálám előre jelezte, hogy nem tud mást mondani mint, amit Isten neki megengenged, mert nincs hatalma az isteni szándék és akarat ellen. Éjszakára ott maradott a követ, akiket elküldöt, mert Isten nem átkot, de áldást kíván az érkezőkre. Bálák  ismét küld tekintélyesebb embereket több pénzzel. " Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek az Úrnak a parancsát, és nem tehetek ellene semmit."  (22,18)

Másodszor elindul a szamarával Moáb síkságára. Elég távol van az Eufrátesz a Jordántól és Istentől azt az üzentet kapta, hogy menjed, de csak azt mondja amit ő üzen. ( Ezután a történet a szamárral, aki meglátta az angyalt.)

Bálák várta: "Azt hitted, hogy nem tudlak megjtutalmazni ?"

Bálám válasza:" Látod, hogy eljöttem! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom amit Isten ad a számba."

Első alkalommal: Baal magaslatatára mennek, ahol hét oltárt épít és hét bikát és hét kost áldoznak fel. Majd Bálám megáldotta Izráel népét :" Hogy ronthatnám meg kit Isten nem ront meg? Hogy kárhozhatnám , kit az Úr nem kárhoztat?"

Második alkalommal a Pizsga csúcsán hét oltáron hét bikát és hét kost áldoznak és a történet megismétlődik: " Áldásra kaptam parancsot .."

Harmadik alkalommal a Peor csúcsán hét oltáron hét bikát és hét kost áldoztak és  ismét megáldja az érkezőket.

Bálák haragosan visszaküldi Bálámot minden jutalom nélkül, aki hivatkozik arra, hogy nem tehet mást mint amit az Isten neki megenged. A történet folytatásában az érkezők legyőzik  Bálák népét és majd maga Bálám is áldozatául esik . Saját halálát is előre látja amikor áldásmondásában eképpen sóhajtozik : " Bár úgy halnék meg , mint ez igazak, s lenne végem olyan mint az övék!" (23,1o)

Végül: az isteni parancs - az élet, mert látta Isten hogy ez jó és a szeretet, Jézus és Pál apostol is erről tesz tanúbizonyságot. Számodra testvérem mit jelent az emberi és az isteni parancs ? Hogyan választasz? A felelősség és a jutalom vagy a büntetés és a bűnhődés is a tiéd. Van szabad akaratod , van lelkiismereted, értelmes ember vagy: válassz!

Lehet,  hogy az isteni parancs teljesítése számodra kellemetlen és minden porcikádban az ellene küzdesz hogy ne kelljen teljesítened, de ez az egyetlen lehetőség az üdvösséged felé. Ha arra gondolsz, hogy egyszer te is elhagyod e földi léted és az örökélet ígéretének örököse kívánsz lenni, akkor választanod kell , döntened, és tenned az isteni parancsolatok teljesítésében! Ha arra gondolsz, hogy Isten irgalmába még az is belefér, hogy te akár meg is tagadhatod az Örökkévalót tedd fel magadnak a kérdést: ki vagyok én hogy megítélhessem az Isten létét vagy parancsolatát?  Ha pedig semmi esélyt nem látsz magadban arra, hogy egy kicsit is bízz az isteni parancsok számodra fontos és segítő "útmutatásaiban", akkor itt az ideje hogy gyakrabban járj templomba. Ha pedig teljesen tisztában vagy az isteni parancsolatokkal, akkor nézz magadba halandó ember és add át eme tudásod azoknak akiknek szükségük van rá és cselekedj aszerint ahogy ezen parancsolatok hitelessége megmutatkozik és felismerhetővé válik.

Ki vagy te ember, hogy felülbíráld az isteni parancsokat?
Ki vagyok én, hogy az isteni parancsolatokról írjak? - kérdezhetnéd . Válaszom: ugyanolyan halandó ember  mint te aki megosztom e helyen tapasztalataim és tudásom ez elmélkedésben az isteni parancsolatokról és elvárásokról. Remélem hasznos volt számodra is aki elolvastál. E fenti szöveg beszédvázlat ami élővé a templomi közösségben lehet.

 

Ámen

A sziklából feltörő víz

„ Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izrael vénei előtt.” 2.Móz 17,6

Beszédvázlat - május 18.án

Kérdések:

1. Milyen vezetőre lenne ma szükség, ahhoz hogy a nép felismerje, hogy szolgaságban van és az Ígéret Földje otthonosabb, mint a szolgaság háza ?

2. Milyen vezetőre lenne szükség ahhoz, hogy a nép felismerje hogy szomjúságát a tiszta és élő víz forrásából olthatja csak ?

3. Vajon elég-e, ha csak az Isten áll a vezető mellett, vagy szüksége a van a vezetőnek a népre is , hogy mellette tudja?

4. Milyen lehet annak a népnek a tagjává lenni, aki szomjazik és csak a vezetőjétől várja a hogy szomját oltsa ?  Más szóval : csupán a vezető felelőssége, hogy vizet adjon a szomjazónak, vagy a népnek is van feladata azért, hogy szomját olthassa ?

5.  Milyen sziklák előtt állunk meg életünk során amiről azt gondoljuk, hogy nem lehet vizet fakasztani, ha szomjasak vagyunk ?  Mit teszünk ekkor ?

6. A nehézségek idejében ott van Isten ! Hogyan vesszük ezt észre és mikén tapasztalható ez meg?

Ismerjük meg közelebbről a történetet ahonnan e bibliai verset felolvastam. A történetet mind a Mózes második mind pedig a negyedik könyvében megtaláljuk. A  pusztai vándorlás során, Szin pusztájában Refidim nevű helyre érkeztek és letáboroztak. A táborozás indoka valószínű az  is lehetett, hogy itt  hunyt el  és  itt temették el Mózes  és Áron nőtestvérét Mirjámt, aki maga is próféta volt.  Egy hónappal azelőtt még ott dobolt és vezette az éneket a hálaadó zsoltárt a tömeg élén, amikor átkeltek a Vörös Tengernél. A temetés után  viszont kitört a nép körében az elégedetlenség: szomjasak voltak, nem volt ivóvizük. „ Nincs itt  termőföld ahova vetni lehetne, nincs füge és nincs szőlő, vagy alma  , miért hoztatok ide bennünket hogy éhen és szomjan haljunk meg ? „ - lázadt fel Mózes ellen a nép, akit kivezetett a szolgaság házából. Történt pedig mindez, amikor a családjában nagy veszteség tört ki, nemrég temette el a nővérét. Hiába: a népért felelősséget vállalt, a nép érdekében szembe szállott a hatalmas elnyomó fáraóval és kivezette a katonák elől is a népét, most pedig ott vannak a sivatagban , étel és ital nélkül és tőle kérik számon azt hogy miként is lesz tovább, honnan lesz ivóvizük , hiszen szomjasok, hiszen Egyiptomban, ha elnyomás alatt is voltak, de volt italuk, volt ételük, nem  kellett ezen gondolkozzanak.  Ismerős ez a helyzet igaz testvérem számodra is, amikor felelősséget vállalsz valamiért és ezt tőled is számon kérik.

Számon kéri a választó nép - legjobb esetben  -  azokat a politikusokat akiket megválasztott, számon kéri - a dolgok természetes rendje alapján -  a munkaadót a munkás, vagy a kőművestől számon kérik a falat amit felrakott ha ledől ( mint például Kőműves Kelemen legendájában ) , számon kérik , a számon  kérik a kéményseprőtől ha füstöl a kályha miután munkáját elvégezte, vagy számon kéri a gyermek a szülőt , a nevelőt,  ha nevelési elvárásai  után élt és élete nem úgy alakult ahogy ezt szülei megígérték neki ha szófogadó lesz. A számon kérőket pedig nem érdekelték, hogy Mózes épp előtte temette el a testvérét, ők szomjasak voltak, vízre volt szükségük!

Ez a nap  - úgy tűnik eddig e történetből - nem a legszerencsésebb napja közé tartozott Mózesnek ! - gondolhatjuk. Elég nagy meglepetés lehetett számára a néppel szembenéznie amikor személyes gondjaival volt elfoglalva. Nem érdekelt senkit, hogy ő is  esetleg szomjas lehet - hisz ő is ember volt és neki is szüksége volt vízre - ha szomjas hát szomjas, az a Mózes baja, de a nép akit kivezetett a szolgaság házából az inni kér, neki vizet kell adni ! A  politikus számot kell adjon ígéreteiről a választól előtt, ha még számít szavazatukra,  a munkaadónak időben ki kell fizetni a munkásokat, ha még számít arra, hogy neki dolgozzanak, a kőműves fel kell rakja a falat amit ő rakott, ha leomolna, a kéményseprőnek újra kell tisztítania a kéményt ha füstöl a kályha  - nem számít éppen akkor mi van velük, mi történik az ők életükben.  A szülő, a nevelő pedig életével kell igazolja azt amit a gyerekei számára is követendő példaként akar állítani.

Te mit tettél volna testvérem Mózes helyett? Hogyan hoztad volna meg a döntésed Kőműves Kelemen helyzetében ? Ismerős a helyzet amikor saját nyomorúságod mellett és helyzetében kell mások nyomorúságát enyhítened ?

Mózes ekkor Áronnal testvérével együtt leborult az Isten előtt és imádkozott. Istenre figyelt, Hozza vitte a kérdését. Miután elmondta a kérdését és kérte a segítségét, Rá figyelt és meghallgatta majd  megértette  mit üzen számára Isten. Nem hiába volt próféta! Nem hiába részesült abban az áldásban hogy színről színre láthatta Istent már az égő csipkebokor emésztő lángjaiban is. Ez egy gyötrő, fájdalmas ugyanakkor megtartó és gyógyító, megmentő találkozás volt Istennel.  Majd Mózes nemcsak elmondta, nemcsak meghallgatta, de utána e szerint cselekedett és mindvégig Isten közelségében maradt.  "Meglátta" maga előtt Istent! "Meghallotta" amit neki mond a kérésére. Sokszor még egymást sem értjük mi emberek -- hogyan érthetjük hát Istent :-)

Egy néhány online kitekintő : szikla ( Péter, http://biblia.biblia.hu/ ) .

                                                víz: http://old.astronet.hu/nyomtat.php?cikk=40126

a történet színhelye :http://scriptures.lds.org/hu/biblemaps/2

Válaszok:  

1. Aki felvállalja a népszerűtlen döntéseket is , aki nem önmaga tudja a választ, hanem aki Istentől kéri és tőle meg is  kapja a választ a nép kérdéseire. Aki feltutdja mutatni a szolgaság háza és az ígéret földje közötti különbséget.

2. Olyan vezetőre aki felhívja a nép figyelmét  arra, hogy szomjas és hogy e szomjúság kioltására ő ismeri az utat az élő víz forrásához, még a kőszikla mellett is.

3. A vezetőnek is szüksége van arra,hogy az a nép akiért fáradozik mellette legyen. A nép sem egész vezető nélkül, de a vezető sem egész népe nélkül. Ez a próféták nagy kérdése, hogyan érti meg őt a népe akit szolgál.

4.  A vezetőnek is megvan a felelőssége, hogy mutassa az utat a sziklából is vizet fakasztó helyre, de a népnek is megvan a felelőssége, hogy ne maradjon a szolgaság házában.

5.  Ilyen sziklák előtt sokszor állunk meg, mint a hegymászók is , akár Erőss Zsolt is. Mózes jó példa előttünk: imádkozott Istenhez, meghallotta, megértette a szavát és  utána ami fontos: cselekedett is.

6. Közösségben, amikor szomjúságunkban is meglátjuk mások szomjúságát.

Ámen